Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

igen szerteágazó kérdéskör. Röviden csak annyit, számos elhatárolási kritérium vehető figyelembe: az irodalmi irányzat, a regénypoétika szempontjai, továbbá az ábrázolt világ jellegzetességei. Felfogásom azon kutatókéhoz áll közel, akik a családregényt nem azonosítják minden olyan regénnyel, amelyben a szerző egy család történetét beszéli el. A családregény szűkebb értelmű jelentéséből indulok ki. Az a családregény, amelynek prototípusa Thomas Mann regénye, alapvetően egy irodalomtörténeti korszakhoz kapcsolható, az ún. "újrealista" törekvések jellegzetes megnyilvánulása, másképpen fogalmazva: a naturalizmus utáni realizmus körébe tartozik. Pontosabban megfelel a német Generationenroman (generációs regény) terminusnak, mint a magyar irodalomtörténeti szóhasználat családregény fogalmának. Többnyire egy nemzetség krónikájáról van szó, a felívelés és hanyatlás több nemzedéken át végbemenő történetéről, egy életforma elmúlásáról, a családi sorsban megelevenített korszakváltásról. A klasszikus európai családregénynek születtek tipológiai rokonai Közép-Európa keleti felén is. De ezek a változatok a nemzeti irodalom sajátos hagyományai és a polgárosodottság (vagy hiánya) specifikus körülményei között nem egy tekintetben eltérést mutatnak a nyugat-európai regényektől. Ezek az irodalmak amugyis általában épp a regény műfaji fejlődésében érezték a polgárosodottság hiányát. Maga a realizmus irányzata is csak késéssel érkezett térségünkbe, és esztétikai programjának megvalósítása során nem egy szempontból jelentősen különböző, a nyugat-európaitól eltérő műveket produkált. Egyik-másik nemzeti irodalomban a családregény alakzat rokonai egybeesnek a realizmus első igazi szárnypróbálgatásaival, amibe már sajátos módon beleszűrődnek az impresszionizmus, a szimbolizmus, sőt a naturalizmus szemléleti elemei is. A magyar irodalomban közvetlenül a Buddenbrook-i mintához kapcsolódik (a genetikus kapcsolat tekintetében is) Tormay Cecilé A régi ház című regénye. 1914-ben jelent meg, időben is a legközelebb áll a német regényhez. A húszas évek végén láttak napvilágot azok a további magyar családregények, amelyek kétségkívül kapcsolatba hozhatók tipológiailag a műfaji változat európai alakzataival. A legjelentősebb közülük kétségtelenül Babits Mihály Halálfiai (1927) című műve, a magyar regény történetének is