Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

sasági érintkezéseiről. Alapvető nehézséget jelentett azonban, hogy a neveknek csupán töredékét tudtam azonosítani családdal, foglalkozással, társadalmi helyzettel. Sikerült két idős asszonyt, Ambrus Lajosnét (1893) és Erkel Bélánét (1897^ megkeresnem, akik kislányként gyakran megfordultak a Lindl-házban, a nevük is szerepel és akik többszöri beszélgetés során a nevek mintegy 70-75 %-át föloldották, a családok kilétét megmagyarázták és felvilágosítottak a társasági élet szokásairól. Az interjúkat a kiírt nevek és alkalmak végigkérdezésével folytattam. Mindkét interjúalanyom időközben meghalt. Kiegészítésül még beszélgettem Lindl Etelka három tanítványával, akiket az 1920-as években tanított zongorázni. így tudtam meg többet magáról a naplóíróról is. Édesapja, Lindl István a kisjenői főhercegi uradalom főintézője volt. A család az ő halála után költözött Gyulára az anyai nagyanya származáshelyére. Valószínűleg kegydíj vagy életjáradék képezte jövedelmük alapját, mert szerény körülmények között éltek. Lakásuk, a nagyanya háza közvetlenül a városközpont közelében álló saroképület volt, de már mindkét utcában módosabb parasztok is laktak. A ház egy szalonból, az ebédlőből, a nagyanya, az anya és a lányok szobáiból állott. Valószínűleg hozomány híján a két lány nem ment férjhez. Életszínvonalukat mutatja, például, hogy nyolc év utazásai kizárólag rokoni és baráti látogatások voltak. A kor divatja ellenére egyszer sem jártak fürdőn, pedig a közeli és olcsó Tenkét és Honctőt, valamint a nagyváradi Félix- és Püspökfürdőt a gyulaiak gyakran fölkeresték. Nem számoltam pontosan össze, becslésem szerint évi 350-400 (a napló vezetése néhol megszakad), nyolc év alatt mintegy 2500 társasági eseményt regisztrált Lindl kisasszony. Ez az óriási szám felveti az idő és a költségek kérdését. A korban még csupán heti 4-5 zongoralecke nem vehetett el sok időt. Az anyagi helyzet pedig nem volt annyira szerény; ha szakácsnőt nem is, de cselédet tartottak. Ebéd- és vacsoravendégeket ritkán, inkább csak rokonokat fogadtak. Italt általában nem szolgáltak föl. A délelőtti és vacsora utáni látogatásoknak -ezek alkotják a többséget- nincs minősítésük. Voltak viszont vizitek, teák, zsúrok, többször összegyűltek zenét hallgatni. Házon kívüli kedvelt találkozási alkalmak lehettek a séták és a korzó (Gyulán kocsikorzó nem