Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

lása alkalmával kapta meg a nemesi címet, a többiek néhány évvel előtte. Emelkedésük viszonylagos lassúsága nyilvánvalóan következik a fentiekből. Egyesek pályafutása kisebb-nagyobb kacskaringókkal kezdődik, mások az államigazgatás alacsonyabb szintű szervezeteiben töltik el hivatali szolgálatuk első időszakát. Igen sok közöttük a mérnöki és más műszaki végzettségű személy, akik előbb végigjárják a fogalmazói kartól különválasztott műszaki állomány lépcsőfokait, s ennek csúcsáról lépnek át azután idős korukra osztálytanácsosi rangba. E csoport tagjainál a nemesítés a hosszú pályafutás végpontját, lezárását jelenti, ezért is fordul elő gyakrabban körükben, hogy a díszesebb kivitelű oklevél kiállítását kérik (Csabay, Ehrenhöfer). Figyelemre méltó egy szintén többször visszatérő mozzanat magánleveleikben: az ügyintézést azért sürgetik, mert gyermeküknek szüksége van az oklevélre (Landgraf, Szigetvári). Néhány esetben a nemesítési eljárást már a leszármazottak folytatják le apjuk halála után (Halász, Hoszpotzky) . A két karrier-típusba sorolt személyek egyéni mobilitása, pályakezdése, emelkedése és aspirációja tehát alaposan eltér egymástól. Hasonlóképpen különbözni látszik az adott családok hosszútávú pályája is, bár intergenerációs mobilitásuk legfontosabb mutatójáról, az apa foglalkozásáról csak szórványos adatok állnak rendelkezésemre. Nagyrészt ismerem viszont az életutak fontosabb földrajzi állomásait, amiből némi következtetés már levonható. A 79 főből 56-nak találtam meg a születési helyét, mely 11 személynél Budapest, míg a többiek vidékről, főleg vidéki városokból származtak. A pestiek viszonylag egyenletesen oszlanak meg az egyes csoportok között. így a 18 gyors karriert befutó tisztviselőből 17-nél ismert a születési hely, s közülük hárman születtek a fővárosban, a 30 fős másik csoportban pedig 21 ismert esetből 4 pestit találni. Az utóbbi típus képviselői inkább csak az egyetem idején vagy még később kerültek az ország központjába, az előbbiek viszont zömmel már gyerekkorukban, vagyis apjuk költözött a fővárosba. Néhány példát az első típusra. Fejér László miniszterelnökségi miniszteri tanácsos Nagykárolyban született, apja szatmári, majd pesti ügyvéd volt. Szterényi József, a Kereskedelmi Minisztérium tisztviselője és 1910. évi vezetője,