Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Lengyeltótiból származott, a helybeli, utóbb újpesti rabbi családjából. A szekszárdi születésű Tormay Béla FM miniszteri tanácsos pedig Tolna megye, majd Pest város főorvosának leszármazottja. Érdemes egy pillantást vetni a névváltoztatásokra is. A 79 személyből 26-an változtattak nevet: a gyorsan emelkedő 18 főből nyolcan, a 30 t?n.ú másik csoportból viszont heten. S amíg az utóbbiak általában saját maguk, olykor csak a nemesítés idején magyarosítottak, addig az előbbieknél rendszerint már az előző generáció felvette az új nevet. (Az imént említett családok eredeti neve: Weisz, Stern, Krenmüllet). E töredékes adatok tehát arról tanúskodnak, hogy a gyors karriereket többnyire a korábbi nemzedékek felemelkedése alapozza meg, melynek során a fővárosba irányuló mozgás és a társadalmi beilleszkedés esetenként értelmiségi elitpozícióval párosul. Megerősíti és tovább árnyalja ezt a következtetést a vizsgálatban szereplő második generációs újnemes tisztviselők életútja. A 133 minisztériumi hivatalnokból 54 személy az apja (vagy címátruházással egyéb hozzátartozója, pl. apósa, nagybátyja) révén újnemes. Az ő esetükben kiindulási, származási adottság az ? szint, mely az eddig elemzett személyeknél a csúcspontot jelenti. Vajon mennyiben segíti az utódok pályáját az apa megszerzett pozíciója és frissen kapott nemesi címe? Az 54 fős csoport tagjai néhány kivételtől eltekintve valamennyien a központi államigazgatásban kezdték hivatali szolgálatukat, és 80 százalékuk már a gyakornoki időt is a minisztériumok fogalmazói karában töltötte. E tisztviselők egyharmada gyors, kétharmada közepes gyorsaságú karriert futott be. Egyáltalán nem fordult elő körükben lassan emelkedő pálya, egyikük sem rekedt meg tartósan titkári vagy osztálytanácsosi szinten. Egyéni pályafutásuk, előmenetelük tehát igen kedvező, s így folyamatosan haladnak felfelé a vezető posztokig. Persze a második generációs újnemesek karrierjét sem lehet egyetlen kaptafára húzni, a különbségek azonban csak a nemzedékek közötti mobilitás ismeretében válnak világossá. Az 54 második generációs újnemes hivatalnok közül 29 személy tisztviselői családból származott. Közülük 13-nak az apja szintén minisztériumban dolgozott, s a fenti csoportok valamelyikébe