Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

rálunk (részletezőbb források hiányában ezekről inkább a két világháború közötti évekből lehetne többet mondani). Róluk annyit tudunk, hogy általában a Mezőhegyest körülvevő települések földmunkásságából jöttek (Pitvaros, Csanádpalota, Battonya, Végegyháza, stb.), illetve a kendergyárba a déli megyékből szerződtek. További kutatásuk még hátra van. Rövid áttekintésünkben a májustól októberig tartó, úgyszólván folyamatos növénytermesztési "munkacsúcs" keretében foglalkoztatott, évente 2500-4500 fő között mozgó idénymunkás-sereg eredetét és körülményeit próbáljuk megvilágítani, utalva az elérhető levéltári forráslehetőségekre. (Az említett 2500-4500 fő közötti munkáslétszám sajátos helyi vetületét jelezhetjük azzal is, ha ideiktatjuk Mezőhegyesnek a népszámlálások során megállapított lakosságszámát: 1080-ban 3400, 1890-ben 5400, 1900-ban 6700 fő. Tekintve a népszámlálások január 1-i időpontját, e számok a település "téli", azaz állandóan helyben lakó népességét fejezik ki elsősorban és lényegileg, még a környékből érkező ipari idénymunkásoknak is csak a töredékét foglalják magukban.) Beszámolónk egy hosszabb ideje folytatott és a közeljövőben lezárni tervezett kutatás főbb eredményei közül emel ki néhányat, különös tekintettel egyes századvégi hatósági célú nyilvántartások kínálta s eddig alábecsült forráslehetőségekre. A mezőhegyesi nyári idénymunkás-sereg "importálását" kikényszerítő "szerkezetátalakítás" Kelet-Csanádban a munkaerőszükségletben az 1880-as évek dereka tájáig uralkodó viszonyokat, más tényezők egyidejű hatásával együtt, szembetűnően megváltoztatta. Nagyjából a jelzett időpontig ugyanis a késő tavaszi- nyári- kora őszi földművelési munkacsúcsok hónapjaiban még átmeneti munkaerőhiány mutatkozott, bár a népesség gyarapodása miatt az 1850-es évekhez mérten jelentősen csökkenő arányban. A munkaerő iránti keresletet kisebb és ingadozó mértékben a vízszabályozási és a vasútépítési munkáknál elérhető lehetőségek is táplálták, leginkább azonban a gőzcséplőgépek elterjedése előtt hónapokig tartó gabonanyomtatás és a családi kézimunka-kapacitást lekötő dohánytermesztés tartotta fönn a jelzett évszakokban. A gőzcséplőgépek gyors elterjedése, a dohánykultúra szűkebb térre szorulása után, a nagyobb földmunkák befejezését követően a munkahiány, a munkanélküliség időnkénti jelenléte visszatérő jelenséggé vált