Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

leltáraknak a birtokában meg fogjuk tudni "mije volt" egy "tipikus" egyénnek, csalódnunk kell. Meg fogjuk tudni ezzel szemben, többek közt azt, hogy milyen sémák szerint osztályozták az elhalt házát annak jellege, valamint a becsüsnek és a jegyzőnek a volt tulajdonos társadalmi állásáról alkotott ítélete szerint. (Hiszen ezzel a becsült értékkel szemben még az iraton belül találkozhatunk árverési, biztosítási adatokkal.) Szemben a ház valódi tárgyhalmazával, megtudhatjuk, hogy a hatóság milyen hagyományos érték-rend szerint ítélt férfi és női ingóságok tulajdonjoga felől. Végül pedig egy olyan vagyoni összegről szerzünk írott értesülést, amely a hagyatékfölvételt végző hivatalos személyek minél magasabb hagyatéki összeghez fűződő érdeke ill. az örökösök minél alacsonyabb adózó örökséghez fűződő érdeke között szokásokkal szabályozott alkuban született meg. A forráskritikai munka során viszonylagossá vált értesülések gazdag értéktartalmukkal kárpótolnak. Ugyanakkor az iratok elég részletesek és elég nagy számúak ahhoz, hogy a maguk helyén és idejében együtt található társadalmi rétegekhez is hozzákapcsolhassuk a finomabb megfigyeléseket. Már maguk az irattípusok is ilyen jól elkülöníthető rétegkaraktert öltenek. Nem csak ahhoz kell hozzászoknunk, hogy a viszonylagos értékű információkat viszonyként értelmezzük, hanem ahhoz is, hogy a különböző társadalmi rétegek nem lesznek egy skálán, például a vagyonin, vagy a hagyatékok szerkezeti skáláján összemérhetők. Más természetű problémákkal jelentkeznek, s ez másként csapódik le az iratokban. Ahol tényleges hagyatékokat találunk, ott nyilván a tulajdonosi rétegek jelennek meg. A "szegénység" -vagyis, akik a kor felfogása szerint nincstelenek- az elhagyatottsági, illetőségi, eltartási ügyekben jelentkeznek, nemegyszer bűnügyekkel színezve. Az a tömeg jelenik meg itt mély, belső -pátosz nélkül mondhatni- tragikus problémáival, amelyek viszonyairól alig szólnak más források . Az, amit mi a hagyatékhagyóknál nyomon követhetünk - a polgárosodáshoz való fölzárkózás sikerén, vagy sikertelenségén (például, a vagyoni felhalmozás formája és nagysága), a családi és ennél tágabb kiscsoport-viszonyok preindusztriális vagy modern szervezetén, a mobilitási mutatókon keresztül, - kétségtelenül a számszerű többséget jellemzik. Teljes, rendszerben elképzelt