Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

társadalomkép megrajzolását tartva szem előtt, észre kell vennünk, hogy ha ez a tulajdonosi társadalmi tömb a meghatározó is a viszonyok terén, koránt sem ez az egyetlen jelenlévő szerveződési modell. A tisztes falusi szegénységtől a gazdag tőkés polgárig tartó rétegskála, amely belülről -többek közt- rendi eredetű választó vonalakkal tagolt falusi vagyoni kasztokra, elkülönülő csoportokra bomlik szinte minden kereső tevékenység, etnikum, vallás és felekezet érintkezési felületei mentén, (mégis, ezek ellenére) egyfajta műveltségű és társadalmi irányultságú társadalmi tömb része. Egységét talán éppen ennek a rendi folytonosságában kialakult belső tagoltságnak normatív szabályozottsága adja. Fölöttük azonban folytonos átalakulásban termelődnek újra a "kisember" normáin kívül álló, a vagyoni felhalmozást is (hatalmi) eszközként kezelő hatalmi csoportok. Alattuk a tulajdonosi tömbről leszakadt, jelentős részben ezeknek a modelleknek a folyamatos átépülése során leszakadt egyének és kiscsoportok. Ezeket is az ismeretlenség teszi egyöntetűvé, mint például fenn a nagybirtokos arisztokráciát, lenn pedig az ún. lumpen proletariátust, és a cigányságot. Holott egy Lónyai előtt házassági akadályok tornyosultak a fejedelmi házból való nősülésnél. A cigányság több iparos és zenész csoportja sikerrel kapaszkodott meg a tulajdonosi tömb peremén, míg vándor törzseiktől ugyanolyan éles határvonal választotta el őket, mint a "magyaroktól". A jogi és foglalkozási rétegzőelveken túli, tulajdonképpeni társadalomszerkezeti tagoltság, a mikrostruktúra felől közelíthető már csak meg. A mikrostrukturális megközelítésnek pedig elsődleges forrásai Magyarországon az árvaszéki iratok.