Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

gát a fölvételek anyagában. Komplex adatgyűjtésekről van szó, értve ezen azt, hogy az alapvető demográfiai, az életviszonyokra és a munkakörülményekre vonatkozó statisztikai mutatók kiegészülnek az életmód, a mentalitás számos mérhető elemének dokumentálásával. Hadd szemléltessem mindezt egyetlen példán. A társadalmi csoportokról szóló adatgyűjtések legnagyobbika a 102566 ipari és szolgáltatásbeli munkást (segédszemélyt) kikérdező 1929-es fölvétel, amely 151 (!) kérdőpontra terjedt ki. A kérdőpontok tematikailag így oszlottak meg: származási összetétel (10); személyi viszonyok (korösszetétel, felekezeti, anyanyelvi megoszlás stb.) további 8 kérdőpontban; családi viszonyok (6); lakáshelyzet (29); egészségi állapot (14); képzettség (16); munkajelleg (5); munkahely, munkaidő (16); kereset, vagyoni helyzet (34) és végül kultúra, szabadidő, társas élet (14). A kérdések nagyobb hányada (egyharmada) a munkára, a munkavégzésre, a jövedelmi helyzetre, tehát az ún. gazdasági viszonyok rekonstruálására jut; valamivel több mint a negyede viszont az ún. szociális helyzetet tudakolja (lakáshelyzet, egészségi állapot); további ötöde az iskolázottságot, a kulturális és mentális vonatkozásokat érinti, végül a kérdések egyhatodában a demográfiai mutatókkal van dolgunk. Nagyjából ez az a minta, amely a rétegfelvételek mindegyikében hatott: hasonló terjedelemben és összetételben szerkesztődött meg az egyes rétegfelvételekhez használt kérdőív. Mindeddig igen kevéssé tudatosult szaktudományunkban, hogy milyen értékes forrásegyüttes maradt ránk e statisztikai fölvételekben. Megfelelő kiaknázásuk még éppen csak megindult, holott akár forrásbázisként is kiindulópontjai lehetnének számos társadalomtörténeti monográfiának . A másik forráshely, amelyről futólag megemlékeznék, a lakásstatisztika . Talán sehol nem olyan nyilvánvaló, mint itt, hogy milyen nagy veszteség a kutatásra nézve az eredeti alapanyag hiánya, az aggregát adatok egyedüli hozzáférhetősége. A külön végrehajtott budapesti népszámlálások során igen kimerítő statisztikai leírások születtek a város épület- és lakásállományáról. Azt kell azonban mondani, hogy az épületek szinte minden fizikai paraméterét, az ún. abszolút lakásjellemző

ket minuciózusán doku-