Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

mentáló adatsorok társadalomtörténeti értéke fölöttébb korlátozott. Történetesen azért, mert a szakszóval relatív lakásroutatóknak nevezett vonatkozások kidolgozatlanul maradtak e statisztikákban, a lakások műszaki állapotát, felszereltségét, komfortosságát leíró táblák nincsenek összefüggésbe állítva a lakók (bérlők, tulajdonosok) társadalmi jellemzőivel (családnagysággal és összetétellel, társdalmi státusszal, jövedelemmel stb.). A lakásjellemzők e két dimenziójának az összekapcsolása, az e célt szolgáló kereszttáblák összeállítása viszont az eredeti lakásívek birtokában könnyűszerrel, utólag is megoldható lenne. Csak remélhetjük, hogy az 1941-es cenzus feldolgozása során történik erre kísérlet, amely legalább egy időmetszet tekintetében a lakások társadalomtörténeti statisztikai adatbázisával ajándékozhatja meg a kutatást. Halvány reményt nyújt talán az is, hogy ma már ismertek, sőt a történészek elől sem elzártak az olyan software csomagok, amelyek (a becslés pontosságával) utólag is képessé tehetnek bennünket hiányzó kereszttáblák szerkesztésére. Végezetül fel kell tenni a kérdést: milyen haszna vagy tanulsága adódhat a nem Budapestre irányuló hazai várostörténetnek a kivételesen gazdag és egyedi fővárosi statisztikai forrásanyagból. Nyilvánvaló, hogy mindaz, ami ezen anyag bázisán a főváros társadalomtörténetében feltárható lenne, makroszinten nem várható el a statisztikákkal szegényesebben ellátott vidéki városok társadalomtörténeti kutatásától. Két dologra azonban nem árt figyelmeztetni: a budapesti mélyfúrások statisztikai megalapozása (elvi megalapozhatósága) kétségkívül igényeket támaszt a hazai várostörténet minden művelőjével szemben. A vidéki városok társadalomtörténészeit arra inti, hogy a szokásosnál bővebben merítsenek az országos cenzusok gazdag, a belső táblaanyag még jóformán háborítatlan anyagából. Egy alföldi mezőváros társadalomtörténetének vizsgálata közben győződtem meg arról, hogy milyen információtartalékok rejlenek a cenzusokban a hely-, vagy helyesebben a várostörténészek számára. Emellett a statisztikai alapokon nyugvó fővárosi mélyfúrások számtalan megfontolandó szemponttal, sőt talán még új tematikával is frissíthetik az általános magyar várostörténetírást. Sőt: referenciaként kitűnően alkalmas lehet, vagy mindenképp alkal-