Jároli József: A Békés Megyei Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szervei iratai 1950-1990. Ismertető leltár - Segédletek a Békés Megyei Levéltárból 1. (Gyula, 2006)

Bevezető gondolatok

kesztésében az 1944-1971 közötti időszak fondképzőit ismerteti. Igen alapos szervtörténeti leírásai, a feladat- és hatáskör-összegzési munkák során is alapvető segítséget adtak. A tanácsi iratanyag feldolgozása során összeállított úgynevezett témakatalógusok a kutató számára igen jól használható segédleteknek bizonyulnak. Témakatalógust elsősorban a tanácsülési vagy a vb-jegyzőkönyvekhez célszerű készíteni. Több levéltár rendelkezik már ilyen adatbázissal. Mi itt a Csongrád Megyei Levéltár kiadványainak a Segédletek sorozatában megjelent „A Csongrád Megyei Tanács V. B. ülési jegyzőkönyveinek témakatalógusa 1950-1970" című kötetet emeljük ki. Papos Mihály munkájában az egyes végrehajtó bizottsági határozatok tárgyát, határozati számát adja meg, rövid regesztaszerű összegzéssel. A Békés Megyei Tanács 19501990 között készült tanácsülési jegyzőkönyveiről is készült hasonló adatgyűjtés, kötetünk mellékletében közöljük. Magyarországon a háborút követő években közel ötéves átmeneti - de a Vörös Hadsereg és az MKP által burkoltan, de egyértelműen uralt - időszak után vált egyértelművé, hogy a nyugati hatalmak hozzájárulásával a szovjet mintájú társadalmi berendezkedés valósul meg. A szovjet kezdeményezésre végrehajtott földreform, majd 1947-ben a Kominform döntése nyomán az ipari üzemek, bankok államosítása alapjaiban változtatta meg az ország gazdasági és tulajdoni struktúráját. 1948 nyarán a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése után megteremtődött az egypártrendszerű diktatúra politikai feltétele is. 1949-ben újabb országgyűlési „választások" eredményeként a Magyar Dolgozók Pártja által létrehozott Népfront jelöltjeiből összetevődő országgyűlés révén a szovjet mintájú egypártrendszerű diktatúra az alkotmányos-jogi kereteket illetően is kiteljesedett. Az 1949. augusztus 20-án kihirdetett alkotmány (1949. évi XX. törvény) az új politikai berendezkedés jogi alapjait teremtette meg. Az államhatalom helyi szervei az alkotmány megállapítása szerint a megyei, járási, városi és községi tanácsok lettek. (V. fejezet 30-35. §. E fejezetben rögzíti az alaptörvény a tanácsok feladatait, a vb-re vonatkozó alapvető megállapításokat, majd rendelkezik a tanácsokról és a vbkről alkotandó külön törvényről. Ennek folyományaként született az 1950. május 18án kihirdetett 1950.1. törvény a helyi tanácsokról.) A polgári kori törvényhatósági közigazgatástól mind szellemében, mind szervezetében és gyakorlatában lényegesen eltért az új rendszer. Amíg a törvényhatóságok az állami szabályozás keretein belül önállóan látták el feladatukat, a főispán egész tevékenységükre kiható ellenőrzési jogosítványa mellett, a szakfeladatokat az állami szervek látták el, szervezetileg függetlenül az önkormányzatoktól. A kapcsolatot a megyék és a törvényhatósági jogú városok gyakorlatában a két terület között a közigazgatási bizottság jelentette. A tanácsok esetében a tanácstestület feladata lett (volna) az önkormányzatiság megvalósítása, míg a végrehajtó bizottság a hatósági feladatok kézbentartásával, a szakigazgatási szervek útján irányította az állami feladatok végrehajtását. A „demokratikus centralizmusnak" megfelelően a vb-k a felettes tanács végrehajtó bizottságának, illetve az ország minisztertanácsának voltak alárendelve. A helyi tanácsok megalakulása három szakaszban történt; az elsőben 1950. jú-