Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
83 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 diplomatákkal, tudósokkal stb. is gyakran beszélgetett ezekről a dolgokról. Éppen az osztrák–magyar ultimátum átnyújtása napján, 1914. júl. 23-[án] ment le Belgrádba, hol Péter királyt, kivel még Párizsban biliárdozgatott, arra kérte, hogy betekintést engedjen Knićanin szerb tábornok 8000 főnyi segédhada magyarországi betörésének irataiba; a király rendeletére Marković szkupstinai levéltárnok meg is mutatott neki sokat, de másolatokat éppúgy nem volt szabad vennie, mint Szentpétervárott pl. arról, hogy Haynau szabályszerűen fölterjesztette az október 6-án tényleg kivégzett hazafiak halálos ítéletét, s hogy a kivégzés hallatára a cár dühbe jövén, egy ideig Magyarországból ki sem akarta vonni hadait. – Belgrádból Pázmándy júl. 25-én, mikor a Giesslhez menő Pašić autójából még mosolyogva üdvözölte, a követség menekülésének láttára maga is haza akart jönni, de este már megszakadt Magyarországgal a vasúti közlekedés; harmadnap a német követség megkeresésére érkezett román hajó szállította át az ott rekedteket magyar partra. Zimonyban vasútra szállva, már észrevette, hogy egy tiszt és egy altiszt megfigyelése alatt áll; budapesti lakásán éjfélkor egy tiszt 24 emberrel házkutatást tartott nála, minden iratát, a történelmieket is, lefoglalták s őt magát elfogták. Csak bajosan igazolhatta magát. Egyébiránt azt hiszi, hogy az antant fog győzni, s Németország nem bír megküzdeni a közgyűlölettel. Majd arról beszélt, hogy Ballagit nem kellene magára hagynunk, de észrevette, hogy ebben is csak csöndes megfigyelő vagyok. máj. 1. Kertünk teljes virágzással fogadta a május elsejét. Ritka dolog itten: még a gesztenyefák is teljes virágukban állnak. – Schneller közölte velem Tankó végleges határozatát, hogy a filoz. meghívást nem fogadhatja el. Schmidt dékán átjővén hozzám, vádolta Schnellert, hogy Tankót is, Kornist is ő riasztotta el mindenféle kikötésekkel, mert – Bartókot akarja. Szomorú dolog, hogy egyet. tanárok egymást kölcsönösen meghazudtolni akarják. Schmidt talán el is megy Debrecenbe, hogy Tankót élőszóval tájékoztassa és esetleg kapacitálja. Budapest, máj. 2. Tegnap este 1⁄2 10-kor a gyorsvonattal indulva, ma reggel 3⁄4 7-kor érkeztem feleségemmel Budapestre, hol húsz hónap óta nem voltam. A Pannonia 35. sz. szobájába szálltunk. Lujzánál megebédelve, du. 3 órakor az Akadémiában részt vettem a Turáni Társaságot Keleti Kultúrközépponttá átalakító gyűlésen. A Turáni Társaságot gr. Teleki Pál parentálta el, s az új társaságot az elnökké választott gr. Széchenyi Béla nyitotta meg. Teleki Pállal, gr. Bánffy Miklóssal, Fischerrel, Havass Rezsővel, Kunos Ignáccal stb. beszélgettem a szünetben. Ülés után a Gresham kávéházban Áldásy Antallal. Az Akadémia osztályülésén majdnem minden ott levővel. Az osztály a Marczibányi-nagyjutalmat Thallóczynak, a mellékjutalmat Ortvaynak ítélte oda; „miért nem nekem?” – kérdezte Ortvay, de – bár a bizottság velem is kegyes volt foglalkozni – ez a kérdés a bizottság tagjait egyáltalán nem foglalkoztatta. A Vigyázó-díjat (2000 kor.) Szádeczkyvel együtt tett javaslatom alapján tanítványunk, Bíró Vencel kapta. A választások közül a Jancsó Bencéé és Pósta Béláé érdekelt. Amaz meglett levelezőnek, emez (24 szóval 24 ellen, ami 48, de kettévágva semmit sem ér) megbukott. Jellemző, hogy mind a két eredményt nem annyira a jelöltek tudományos, mint inkább politikai működésének tulajdonították, Jancsó 67-es, Pósta pedig 48-as lévén. Pósta ellen, mint hallom, bár az értekezleten jól állott, Pauler dolgozott, akit – nem tudom, mi okból – filozófiai nyugalma ezúttal cserbenhagyott. Az ülésről Ballagival és Karácsonyival távoztam. Ballagi csak az ő Igazi Rákóczi járól beszélt, mely most jelent
