Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

84 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 meg, s akarta, hogy ismertessem a Századok ban, de nem vállalkoztam rá. Karácsonyi szorgalmasan kutatja tovább a Ferenc-rendiek történetét. – Lujzánál vacsoráltunk. – Schmidt dékán Debrecenből táviratozott, hogy Tankó hosszas megbeszélés után be­lement a filozófiai tanszékre való meghívatásába. Budapest, máj. 3. A reggelinél Hodinka pozsonyi egyet. tanár elbeszélte, hogy Thallóczy, bár most nincsenek jól együtt, Szerbiába utazta előtt szalonkocsijába lépve, egy levelet adott neki át, melyet abban az esetben kell felbontania, ha vele az úton vagy Szerbi­ában valami történnék. Úgy látszik, kéziratai dolgában intézkedett benne. – Ugyan­ott találkoztam Polner Ödön pozsonyi rektor-dékánnal is. Mindketten csak az orvosi kar felállításában bíznak egyelőre. Délelőtt feleségemmel meglátogattuk Szentkirályi komámékat, Lujzát, Szekér Béláné komámasszonyt, aki atyjánál, Rákosi Viktornál van, ki nagyon érzékenyen és – nagyon betegen fogadott, de jóízűen beszélgetett. Ke­resztfiunk, Viktor, akit most láttam először, még jobb ízűen aludt a verandán. Hét­főn, május elsején, már húgocskája is született, aki ott hadonászott anyja mellett, de nénikéjüket, Magdát, még a cukorral is csak egy pillanatra sikerült meghódítanom. Elmentünk még Rozsnyaynéhoz és Körmendy Gézánéhoz is, kik együtt laknak; Gé­za a nehéz operáción átesve, most Auguszta főh[erce]gnő kistapolcsányi szanatóriu­mában üdül (szemrevaló legény lévén). Azután Jancsóéknál töltöttünk hosszabb időt, s három óra elmúlt, mikor szállodánkban ebédhez jutottunk. Öt órakor kezdődött a nagygyűlés, a szokásos bejelentésekkel. Az ülésről Karácsonyival és Kollányival gya­log mentem haza; az utóbbi arról panaszkodott, hogy az újabb papi generációban – bár Bíró Vencel, az egyetlen mostani pályanyertes is pap – nincsenek olyanok, kik a kat. papságnak a történetírásban elfoglalt előkelő helyét betölteni tudnák. – Egy da­rabig otthon Ballagi könyvét olvasgattam. Feleségemmel Szentkirályiéknál vacsorál­tunk. Budapest, máj. 4. Reggelinél Hodinkával és Sztripszky Hiadorral, az Ukránia szerkesztőjével be ­szélgettem ukrán történelmi kérdésekről, s arról, hogy egy fölállítandó Ukránia nem akarna-e a Kárpátoktól dél felé is hatni? Egyelőre még csak álmodozás az egész. – Délelőtt a Nemzeti Múzeum Szirmay-levéltárában másolgattam Rákóczi-leveleket. Ott dolgozott Váczy János, Karácsonyi és Nagy Gyula is. A fiatal levéltári tisztvi­selők (kiknek nevét elfelejtettem) megmutogatták a múzeum háborús gyűjteményét is, amely máris valóban tekintélyes. Ebédre kimentünk Márki Pista öcsémhez, aki azonban hivatalos kiküldetésben járt Belgrádban. Lujza és Márki Emma komámasz ­szony (özv. Kernerné) is velünk ebédelt. A három Márki gyerek nagyon kedves volt, s nagy örömem telt bennük. Pista fogatán a két fiú kedvéért ki is kocsiztam a szom­szédos Népligetbe. Öt órakor nyitotta meg Berzeviczy az Akadémia nagygyűlését. El­nök – immár ötödször – megint Berzeviczy lett, alelnök pedig – Plósz ciklusa lejárván – Ilosvay Lajos. Az osztályokban ajánlott tudósok a tagválasztásoknál mindannyian meglettek. Tagválasztás ilyen simán még alig ment. A szavazás alatt diskurálgattunk. Az öreg Zsilinszky mondja, hogy most sokat használja munkáimat, mert a reformáció négyszázados ünnepére a magyar ref. egyház történetét írja. Thirring panaszkodik, hogy ő most nem statisztikával foglalkozik, hanem liszt- és kenyérjegyek kiadásával. Farkas Gyula búsul, hogy szeme, amely miatt nálunk nyugalomba vonult, nem javul. Pauler azt állítja, hogy Schneller nem akarhatja a filozófiai tanszékre a fiatal Bartók Györgyöt, mert kölcsönösen gyűlölik egymást. (Mit nem tud meg a kolozsvári em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom