Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
436 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 fegyvert vettek kezükbe, hogy rendet teremtsenek Magyarországon. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak....” A parlament előtt pedig, Friedrich miniszterelnök beszédére válaszolva, elmondta, hogy hosszú, nehéz, rögös utakon jutottak e térre, hol éppen egy évvel ezelőtt bízták az ország sorsát egy olyan emberre (Károlyi Mihályra), ki hazánkat a sír szélére juttatta. „Hogy mik voltak indító okai, nem kutatom; de hogy nem ismer a világtörténelem egy második alakot, ki hazájára annyi fájdalmas megaláztatást, oly abszolút anyagi romlást, annyi keserűséget, oly szégyent hozott volna, ahhoz kétség nem fér. A forradalom nemcsak szabadságot, jogot, kenyeret nem adott a népnek, hanem a mindennél jobban áhított békét sem hozta meg. Egy előnye volt csupán, hogy megismertük a destruktív erők működésének egész skáláját, betekinthettünk a boszorkánykonyhába, s láttuk, hogyan tud egy életerős, virágzó országot a demagógia szétzülleszteni és pocsolyába tiporni. Ezt a leckét megtanultuk. A poharat kiürítettük fenékig. A hosszan tartó szétzüllési processzusból a fölépítés is hosszan tartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtani minden mérget a nemzet lelkéből, és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál. Mindenekelőtt meg kell szűnni a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok a nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A nemzeti hadsereg, mint egy test és egy lélek áll szilárdan, önzetlenül a haza szolgálatában, és győzelemre fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek, becsületnek és az igazságnak uralmát. Fegyverei oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelő munkát, amellyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni....” Erre Czernoch prímás tábori misét mondott, s fölszentelte és, más ker. felekezetek papjaival együtt, megáldotta a magyar hadsereg zászlait. (Mindezt bővebben leírtam, mert a lap vándorol s az itteni lapok mukkanni sem mertek a dologról.) Ugyanott olvastuk, hogy Romániának is ki kell ürítnie az egész Mo.-t. 201 A Pá rizsból nov. 17-[én] kelt tudósítás szerint a Legfőbb Tanács jegyzékében követelik 1. a magyar terület kiürítését, nemcsak a Tiszáig, hanem addig a végleges határig, melyet a Legfelsőbb Tanács már megállapított. 2. A st.-germaini békeszerződés aláírását a kisebbségek védelméről szóló külön szerződéssel együtt, és minden fenntartás nélkül. 3. Mindazoknak a rekvizícióknak ellenőrzését, amelyeket a román hadsereg Mo.-on végzett. „A jegyzéket a románok érzékenységének kímélése végett nem teszik közzé.” Közli a lap a nemzetgyűlési választásokról szóló nov. 17-i rendeletet is. A választás országszerte dec. 21-én lesz, a megnyitás januárius 3-án. Azt hiszik, hogy a választásokban már mi is részt vehetünk...., ámbár a románok itt hír szerint mégis elhatározták a fegyveres ellenállást és – ők tudják, miért – tűrik a szociáldemokraták, vagy inkább bolsevisták (magyar zsidók) izgatásait itt és a vidéken. Csakugyan lejött Vincze Sándor is, és már jól meg is verték a munkások a Renner-bőrgyárban. No, de Kun Béla is megverve, megpofozva került az ország élére, és az is – kolozsvári volt. Ezek a Schlesingerek nem hagyják magukat! – A jegyzék szerint az Ausztriával való békét dec. 1-ig kell alájegyezni, de az Adevěrul 26-i (csak ma érkezett) száma szerint Bukarestben na ponként 2–3-szor változik a föltevés, hogy ellenálljanak-e vagy sem.202 Kifakad az el len, hogy R. teljesen el van szigetelve, a sokat emlegetett Francia- és Olaszország most 201 Romániának egész Magyarországot ki kell üritenie. Magyarország, 26. évf. 1919. nov. 18. 156. sz. 5. p. 202 A. W.: Criza cea mare. Consecinţele grave ale politicei de rezistenţă. Adevěrul, 32. évf. 1919. nov. 26. 10966. sz.
