Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
360 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 aug. 2. Reggel 1⁄2 9-től 12 utánig megint katonák őrködtek utcánkban s a főbb vonalakon, sőt a Széchenyi téren gépfegyverek is voltak felállítva, mert a román királyi pár Brătianu miniszterelnök kíséretében Nagyvárad felől (hova az erdélyi katonai főparancsnokság most költözik át), kórházakat látogatni jött. Járt a tanítónő- és tanítóképzőkben elhelyezett sebesülteknél is és jövet-menet kétszer is láthattuk. Az Ellenzék délutáni száma tudomást sem vett a látogatásról. A fantasztikus hírek ázsiója erősen megcsökkent, de azért a kiutasításra szánt tisztviselők nem hajlandók jelentkezni; Davidának, aki mégis jelentkezett, a hivatalban azt mondták, hogy az erre vonatkozó rendeletet még nem kapták meg. Tegnap a kórház és klinikák panamistáit 22 nap fogság után kihallgatás és ítélet nélkül szabadon bocsátották. Egy litervéka (30 liter) búza ára 180 kor. lévén, ma ettünk a félévnyi árú árpából először kenyeret, ezt sem a magunk terméséből, bár az árpa már le van aratva. aug. 3. „Szádeczky professzort” Frâncu Amos (ki büszkén emlegette, hogy hasonló nevű atyja Axentiével együtt volt Enyed alatt...) lapjában, a Solia Satelor ban vádolta, hogy mint a Székely Tanács elnöke a múlt év végén lövette az Economul zászlóját, ablakát stb. Sz[ádeczky] Gyula, Roşescu esperes jelenlétében kijelentette neki, hogy ő sohasem politizált, Lajos pedig – ettől függetlenül –, hogy ő nem volt elnök, nem vett részt a tüntetést elhatározó (?) ülésen stb. Frâncu erre a tegnapi számban azt mondja, hogy ezt majd tisztázza a bíróság és a történelem; különben románellenességének bizonyítása végett hivatkozik Mihály vajdáról írt könyvére, cikkeire, előadásaira, a háborúról írt könyvére stb. – Sándor Józseffel a román lapok közlései nyomán csak borús sejtelmekkel beszélhettünk Erdély s a magyarság jövendőjéről. A románok „szánakozva” mondják rólunk, hogy mindenki tisztában van Erdély hovatartozásával, csak mi nem, s akkor sem hiszünk, ha meglesz a béke. A józanságnak némi jele mutatkozik a Nagy Tanács tegnapi ülésén, hol Jumarea és Goga már mégis emlegették a kisebbség jogait. Legkisebb lakóm, Pici kanárim, mely még tegnap is csipkedte ujjaimat, ma du. elpusztult, s ma már tengelicémmel (Dagi Stieglitzcel) egyedül vagyok írószobámban. aug. 4. Rendőri parancsra ki kellett lobogózni a belvárost. Csak este tudta meg a város, hogy ő egész nap a királyné neve napjának örült. Este egy ezredes odaszólt egy rendőrnek: „Mondja meg a magyaroknak, hogy bevonultunk Budapestre!”120 Hivatalo san csak annyit tudnak, hogy valóban előnyomulnak arrafelé, Kun Béla július 30-[án] állítólag már le is mondott. – Az aug. 1-[jén] említett tanárképzői dolog halasztást szenved, mert fegyvert adhatna azok kezébe, akik ez alkotásban a magyar egyetemről való lemondást látnák. Remélik, hogy a nyomasztó anyagi helyzeten legközelebb valamiképp segíteni lehet. Feleségem ma is megsiratta köz- és magánállapotaink vigasztalanságát. Egyébiránt, bár a sereg előrehalad, ma is valami 50 kocsin hoztak ide sebesülteket, 40 vagonnal továbbvittek másokat. aug. 5. Újabb rendőri parancsra (milyet azonban mi nem kaptunk) megint ki kellett tűzni a lobogókat, s örvendeni Budapest megszállásának – pardon: meghódításának. Egy verzió szerint tisztán román hadak vonultak be, hogy mindjárt lefoglalhassák a 120 Az első román egység augusztus 3-án érte el Budapestet, a főváros megszállására és annak ünnepélyes manifesztálására augusztus 4-én került sor. Románia és az erdélyi kérdés ... i. m. 47. p.
