Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
361 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 bolsevisták állami aranykészletét. Második verzió szerint a román trónörökös egy ezred vadásszal és francia csapatokkal vonult be. (A két verzió esetleg egybeolvasztható, mert a franciák francia ruhába öltöztetve és fegyverezve küldték haza /ide is/ román hadifoglyaikat, s ezeket azonnal a frontra vitték). A harmadik verzió szerint a fehér magyarok a franciákkal együtt, de némi román katonaságot is fölvéve nyomultak be. Itt de. 9–12-ig egyre zúgtak a harangok (melyeknek köteleit pl. a reformátusoknál katonák húzták). Zsandárok közé állítva, az összes cigánybandák húzták a román nótákat, mikor a katonaság, diákság stb. végigvonult dalolva az utcákon; megálltak a Mátyás-szobor előtt is, két zászlót dugtak a király mindenik hóna alá, egy főhadnagy pedig az érclóra felülve tartott hozzájuk lelkesítő beszédet, melynek végeztével Mátyás ércfejét arcul ütötte és leköpte. (Két szemtanú beszélte...) A helybeli lapok még sem a bevonulásról, sem annak itteni ünnepléséről nem írtak egy szót sem. A nálunk lakó Szerb M. csendőr ezredes elé zászlóval jött 8–10 katona, s néhány dalt énekelt neki; szomszédaink, a román rokkantak hallgatták, a zászlót simogatták; a magyarok csendesen dolgoztak szobáikban. (Náluk is fekszik valami 40 sebesült.) Brătianu Váradon nyíltan megmondta, hogy a magyarok ne nézzenek hátra (a múltba), mert Lót módjára sóbálványokká változnak, dolgozzanak együtt a románokkal; ezt a földet a konferencia nekik adta, el is foglalták: de iure et de facto az övék... Rogerius mester muhi vagy Szerémi György érezhette magát így a mohácsi csata után, mint most én, e krónika írása közben; de én bizonyosan jobban szégyenlem magamat. aug. 6. A Patria ma érkezett számában olvashatunk némi részleteket a románoknak Bu dapest ellen nyomulásáról és oda 4-én este 6-kor történt bevonulásáról.121 A nagy di csőséget 11–12 közt ma is az összes tornyokban való harangozás juttatta eszünkbe. A megszökött Kun Béla vörös kormányát a fővárosban Peidl ideigl. szocialista kormánya váltotta fel; a gyámoltalan szegediekről nincs hír. Marosi főerdőmester fia és ennek felesége, Genersich kollégám leánya 12 napi út után Budapestről hazaérkezvén, szüleik beszélték, hogy a terroristák vérengzéseiről szóló hírek túlzások, mindössze 3 embert végeztek ki a parlament épülete előtt, azok is saját katonáik voltak, s azért bűnhődtek, mert raboltak. A nyomorúság azonban rettenetes. Egy kiló zsír 800 korona. Húst sem kapnak, csak főzelékkel élnek, s azt a – sok ácsorgással napról napra keríthető – kevés tűzifával takarékoskodva, 3–4 napra előre megfőzik, s így meleg ételt hetenként csak 2-szer esznek. A környék legszebb kirándulóhelyeit géppuskások őrizték, a fák kivágói és elrablói ellen, a Zugliget stb. mégis le van már tarolva stb. A tarisznyázást (hogy ti. úriemberek a szomszéd falvakba jártak ki eleségért) betiltották. – Ma megkezdtük a búza sarlózását; 20 munkás dolgozik, fejenként 56 kor. napszámmal, de du. 3-kor már megeredt az eső, mely előreláthatóan holnap is fog tartani, s így még mindig roppant drágán kell venni a mindennapi kenyérnek valót. Hát bizony, szegény embert még az ág is húzza, ilyen gazdálkodásnak bukás a vége. aug. 7. Ma adták át a szomszédos tanítónőképző intézet elzárt kulcsait, s ma vagy holnap költözik ki onnan Pálmai Lenke igazgatónő, mert intézetét megszüntetik, s átadják azt, mint még a monarchia idejében tervezték a meneküléskor, a szebeni hadtestparancsnokságnak. – Budapestről júl. 27-[én] érkezett utazó és onnan, valamint Szabadkáról 29-én, Szegedről aug. 5-[én] kelt lapok sok dolgot másképpen tudnak, 121 Trupele române în Budapesta. Patria, 1. évf. 1919. aug. 5. 136. sz. 1. p.
