Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
359 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 Horthy, „a magyar Kolcsak” 500 000 (!) főnyi hadsereg élén áll. (Hol volnának már akkor a hódítók!) Hallom, hogy Gombocz Zoltán, önmagát már mégsem nyelhetvén le, 1700 koronáért eladta frakköltözetét, s most abból éldegél; Somló Bódogot, mivel a vörös népegyetemen nem akart kommunista elveket hirdetni, elbocsátották, de heti 650 koronát adtak neki. (És mi!...) A tegnapelőtt említett angol, aki elveszettnek tartja Erdélyt a magyarokra nézve, egy itteni kereskedővel, szőnyegek iránt érdeklődve, csehül beszélt; azt hiszik, bevándorolt cseh, aki Amerikában tanult meg angolul. Ma érkezett ide Bukarestből a VI. hadosztály új parancsnoka, Petala tábornok, és családjával a plébánián szállt meg. Feltűnést kelt, hogy a szebeni tanács tegnap kezdődött üléseiről még nincs tudósítás, de némi megnyugvást kelt az antantnak a magyar néphez intézett kiáltványa, mely kijelenti, hogy a melegen óhajtott békét csak az egész népet képviselő kormánnyal kötheti meg, s ha megköti, azonnal megszünteti a magyar területnek minden idegen részről való megszállását. 116 júl. 31. A szebeni hiv. lapban közölt rendelet idegeneknek tekinti mindazokat a volt magyar alkalmazottakat, kik nem születésüknél fogva nyertek itt illetőséget, s a különböző hivatalok átvételekor a hűségeskü letételét megtagadták. Ezeknek („nekünk”) jelentkezniük kell 8 napon belül, s itt-tartózkodásra csak 30–90 napi engedélyt kapnak. A rendelet már holnap életbe lép! – Az unit. kollégiumot eredetileg kórház, ma azonban az idejövő hadtestparancsnokság számára foglalták le. Annak dacára, hogy a vörösöket a Tiszán mindenütt átkergették, Kisújszállásnál a románok mégis döntő csatát nyertek. Brătianu, akinek maradása vagy lemondása egy hónap óta izgatja Romániát, ma keresztülutazott Kolozsvárt. Beszélik, hogy a szegedi kormány (melyről a még maradt itteni magyar lapok talán azért írnak olyan fitymálva, hogy mégis írhassanak) franciák, angolok és románok kíséretében bevonult volna Budapestre. Ott Bartha Lajos altábornagy, kit a múlt havi ellenforrad. kísérleténél a Csepel-szigeti munkások cserbenhagytak, hogy a vörösek kezébe ne kerüljön, főbe lőtte magát, ludoviceumi hős fiai pedig fogságba kerültek. 117 aug. 1. A ref. teológiai kar tanárképzője a bölcsészeti kar tanárainak (a havi 2000 kor.) közreműködésével nyílnék meg az autonómia védelme alatt; de csak úgy, ha lehet! Az obligó mával kezdődnék. – Békés megyében a tisztviselők, a gyulai tanárok kivételével, mind felesküdtek, és ugyancsak törik a nyelvet.118 A termés kitűnő. Hogyne lennék büszke szülővármegyémre! Hiszen az új országban van, s így nekem reményem van, hogy (a tegnapi felhívás értelmében, bár föl nem esküdtem), nem kell jelentkeznem mint alkalmatlan idegennek, s így talán nem is toloncolnak ki! – Az utolsó katonaszállító vonatok tegnap mentek át a Tisza felé. Ott a vörösek Mezőtúrnál a fehérek és a franciák elől vonultak vissza; hivatalos jelentések szerint Szolnok lángol, s a románok átkeltek a Tiszán. 119 116 Az ántánt nyilatkozata a blokádról. Népszava, 47. évf. 1919. júl. 30. 179. sz. 3. p. 117 A valótlan hírek egyike, Bartha Lajos – korábban a Ludovika parancsnoka – 1946-ban halt meg. 118 Békés megye tisztikarát a Kormányzótanács csak a fogadalom letételére kötelezte, amelynek a tisztviselők eleget is tettek. Kivétel volt a pénzügyigazgatóság, amelynek vezetője beosztottjait a hűségeskü letételére kényszerítette. L.: Scherer, i. m. 353–354. p. 119 A román egységek július 29–30-án keltek át a Tiszán. Augusztus 1-jén Szolnoknál súlyos harc dúlt, amely sújtotta a várost.