Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1919
355 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 nagy szál ember föláll, kihúzza magát s rászól: „Most azonban ön távozzék, mert úgy ütöm pofon, hogy kiesik az ajtón.” A tiszt el is távozott, de a zajos jelenet elől ájuldozva kiszökött egyik asszony helyére beküldte – a donnáját. – Délben kerestem Schneller rektorunkat, délután ő keresett föl. Mondja, hogy Apáthy ügyének tárgyalása előkelő színvonalon állt, Apáthy első beszéde nagyon meghatott mindenkit, a vádakat helyteleneknek, az elítélést mégis bizonyosnak tartották, mert félévi vizsgálati fogság után a katonai igazságszolgáltatást megszégyeníteni nem lehetett. Nekik, tanúknak négy napon át a zsúfolt folyosókon kellett ácsorogniuk, de örült, hogy legalább megmondhatta nekik, kicsoda Apáthy, mint tudós. Apáthy különben jó színben van, de a legkisebb izgalom megölheti. Régi barátjának, Teutsch püspöknek csütörtöki zsúrjára nem ment el, mert megutálta őt is, Schullerust is, segesvári újabb politikai gyűlésük különben nem is sikerült! – Imre József szerint fiatal erők idősebbek bevonásával Őrtüzek 107 a cí men új irodalmi lapot terveznek,108 b a Kemény Zsigmond marosvásárhelyi társulat is indítani akar egyet Zord idők címmel; ők, orvosok, pedig egy erdélyi orvostud. szemle megindítását tervezik. júl. 24. Fordított világ – akár az obscura: sötét éjjel mennek a frontra, fényes nappal hozzák a sebesülteket; idáig mintegy 2000 jött, többnyire hátsebbel, de az az egy, akit ma reggel láttam: szemben, orrán kapott sebet. Hír szerint Váradot ürítgetik; egy zsidó szerint olyan fényes sereg nyomul ott ellenük, amilyen még nem volt. Zsibó táján is volna egy magyar sereg, holott a főhadiszállítás jelentései csak az egész Tisza-fronton tartó „elkeseredett” harcokról szólnak. Romániában Brătianu bukását biztosnak tartják; de míg ott nyíltan beszélnek róla (persze nem a lapokban), hogy Erdélyt nem kapják meg, itt tegnap a Pannonia bankettjén Frâncu Amos úgy dikciózott, hogy a „Bánát” ugyan nem az övék, de ők nem is ezt akarták, hanem Erdélyt. 29-én a szebeni Nagytanács ülésén ebben a tekintetben valami világraszóló manifesztáció lesz. A román képviselőházi és szenátusi választók összeírását elrendelték, ránk nem vonatkozik, mert akik hivatalukat elhagyták (helyesebben: akiket kidobtak) és esküt nem tettek, azok a választásra érdemetlenek. – Bodri kutyánk az éjjel, először életében, kiszökött az udvarról, de délután, a maga és a házbeliek nagy örömére, visszatért. Délután a telefont, melyet félév óta nem szabad használnunk, bevezették lakónkhoz, a csendőr alezredeshez, kinél az éjszaka is olyan járás-kelés volt, hogy Bodri, ezt használva, szökött meg. A craiovai nemzeti színház, ahogy plakátokon (nem a magyar lapokban) olvasom, aug. 2–5-[én] itten 4 előadást tart. Új forrása Erdély civilizációjának. júl. 25. Debrecentől 6 km-re visszanyomták a magyarokat – mondja az egyik; de azért Báránd és Sáp közt állunk, mondja a másik. Élénk harcok a Tisza mellett – a hivatalos jelentés szerint. Sebesültek ma is érkeztek. Egy sebesültet én ma az Erdélyi Múzeum régiségtárában láttam: Szeszák Kárpátok őre eredeti gipszfigurájának orrát, bajszát, aj kát, állát letörték az őrzésre rendelt katonák, s mikor a napokban ezt Buday Árpád a Bichisiu – vagy hogy hívják – vezetésével oda ellátogató 8–10 tanárnak (?) megmutatta, ezek nevettek. (A Renaşterea a múltkor az ideszánt tanárokról írta, hogy Románia Er délybe idáig négylábúakat szállított, most már kétlábúakat is szállít.109 ) A régiségtár 107a = Pásztortűz 108b Pásztortűz címmel Reményik utóbb meg is indította 109 Vö.: 1919. júl. 16-i naplóbejegyzés.
