Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1919

325 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1919 tottak. Baj volna, ha ez bolsevizmust jelentene. Elsejére a fizetéseket, legalább a ma­gyaroknak, állítólag nem adják ki, mert nincs fedezet. Míg a lapok a legszomorúbb híreket ollózzák ki román lapokból, a közönség szentül hiszi, hogy Párizsból a legjob­bakat várhatjuk... Tegnap, mikor benn jártam az egyetemen, nagyban takarítottak ott, a királynapokra; ma, mint hallom, a takarítást abbahagyták. A joghallgatóknak megen­gedték, hogy Debrecenben tegyék le vizsgálataikat, szigorlataikat; de bár valami 1000-en vannak, csak 20-as csoportokban, s a rektori biztos aláírásával ellátott indexek alap­ján kapnak útlevelet. Idáig nagyon kevesen bélyegeztették le indexüket. Erdélyi román egyetemmé akarják travesztálni a mienket, mikor csak a patria mumának magának is, ahogy ma olvasom, 8000 új népiskolára és 12 000 tanítóra van szüksége. Szombaton (17-én) a már említett kaszárnyai rezmerica alkalmából a tüzérek az ablakon dobtak ki egy pópát, egy másikat pedig, aki a háborgókat hazafias kitartásra intette, leöntöttek híg lére eresztett paszullyal, hogy ilyen ételért szolgáljanak? Most már nem csak úgy éneklik a nótát, hogy Sus Romani, jos Unguri,72 hanem – megfordítva is; mert a ma ­gyar király kenyeret, jó menázsit és jó bakancsot adott nekik. máj. 21. Egész nap itthon dolgozgattam. Szemtanú mondja, hogy Zilah képe nagyon siral­mas; olyan teletalálatok érték a várost, hogy Galíciában sem látott nagyobb rombolást. A román királyi pár holnap éjjel átutazik Kolozsvárt, de csak Nagyváradról visszatérve száll ki, s a kórházakon kívül megtekinti az egyetemi könyvtárt is. máj. 22. A Patria román lapban dr. Ghibu Onisifor kultúrállamtitkár a tudósítónak el ­mondta, miként vette át Kolozsvárnak „a magyar kultúra leghatalmasabb tűzhelyének kulturális intézeteit. 15 román professzor élén jelent meg, hogy egyszerre rátegye a kezét az egyetemre, s kiosztotta köztük a szerepeket. A rektori, dékáni, szemináriumi és igazgatási szolgálatot 1–1 tanár veszi át 2–2 tanulóval. Schneller rektor látva, hogy minden elveszett, kijelentette, hogy nem enged, csak az erőszaknak, s kívánta, hogy ezt – mint mondta – jelképesen alkalmazza rajta. Ezt, őt megérintve, megtette, mire a szóbeli eljárás véget ért. Ebben a pillanatban Ghibu elrendelte, hogy az előadások megszűnjenek. Csodálatos mozzanat volt, ahogy ez lefolyt Kolosváry Bálint jogkari dékánnál. Könnyezni kezdett és a hallgatókhoz fordulva mondta: »Minden elveszett. Ki nem mondhatom, mit érezek lelkemben, de azt hiszem, mindnyájan megértenek.« Azután elhagyta a termet, s a tanítványok lehajtott fővel, a legkisebb morgás és minden ellenállás nélkül, szintén távoztak. Odakinn három gyalogsági szakasz állt, s Ghibu azt hiszi, ez okozta, hogy a hajdani vitézek olyan megnyugvóan és okosan viselkedtek. A professzorok közül egyetlenegy sem ismerte el az új helyzetet, még a renegát Moldován Gergely sem, aki magyar társaival szolidáris maradt. Valamennyi tanárt rendelkezési állományba tette és valamennyi kart bezárta. A magyarok készültek erre a pillanatra, s megállapodtak, hogy abban a pillanatban, mikor a román hatóság megjelenik az átvé­telre, nehézséget támaszt az egyetem egész adminisztra[ti]vus és szolgaszemélyzetével együtt. (?!!) A mieink azonban előre látták a dolgot, s most Oprea ezredes, akit Ghibu Besszarábiából ismert, rendeletet adott, hogy a személyzet és a szolgák helyükön ma­radjanak. Aki ezt megtagadja, azt kiűzik a Tiszán túlra 24 óra alatt egész családjaikkal. – Szigorú, de föltétlenül szükséges eljárás volt ez, ami nagyon megkönnyítette, hogy az átvétel nehézségek nélkül történt meg. Megtette Ghibu s azután átvette az összes 72 Fel románok, le magyarok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom