Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
144 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 dec. 24. Unokáim szokás szerint nálam töltötték a szent délutánt, mialatt anyjuk, nagyanyjuk a Krassó-Szörényből pontosan megérkezett karácsonyfát rendezgette. Elmondtam nekik eddigi három Károly királyunk történetét, ők is mindhárman mondtak egy-egy mesét, mind a hárommal sakkoztam stb. Este hétkor jött a Jézus és nagyon sok örömöt okozott nekik ajándékaikkal, mik ezúttal sem voltak teljesen gyakorlatiak. De mi nagyok hasznos ajándékokat kaptunk, ide számítva még az új szép sakkot és faliórát is. Vacsorán csak Ludmann-né volt vendégünk. Budapestről Imre Sándor látogatott meg. Panaszkodott, hogy a háborúról iskolai magyarázatokra szerkesztett könyve, amelybe én is írtam, csak februáriusban jelenhetik meg. Jankovich miniszternek tetszett a gondolat, ki is utalta az összeget, de a gimn. ügyosztályban Dsida Ottó és Andor József halogatják a dolgot. dec. 25. Karácsonyi ajándékban kaptuk azt a hírt, hogy a Dobrudzsa már egészen a mienk, Galaţi és Brăila eleste várható, s a Somme-nál is a németek győztek; de itthon baj is van: a Magyarós teteje a muszkák kezébe került.84 „Mondják”, hogy Béres itteni városi hivatalnoknál iratokat találtak, melyek szerint a muszka–oláh győzelem esetén ő lett volna Kolozsvár főkapitánya, Isac pedig (az öreg) Erdély kormányzója. – Az Athenaeum úgy hiszi, hogy „egyetlen művelt magyar ember előtt sem maradhat homályban többé I. Ferenc József uralkodásának hat évtizede”, s jelenti, hogy ismét forgalomba hozza a Modern Magyarország ot, melyet 18 évvel ezelőtt Beksics Gusz távval én írtam, de nem hat, hanem csak négy évtizedről. Honorárium helyett pedig azt a dicséretet adja (a lapok tegnapi számában megjelent hirdetéseiben), hogy „ez a hatalmas mű az egyetlen forrásmunka”. – Tegnap este a helybeli társadalom körülbelül 3000 sebesült és mintegy 1000 menekült közt osztogatott ki karácsonyi ajándékokat. – Meglátogattam öreg barátomat, Csipkés Albertet, ki máskor családostól nálunk szokta tölteni a karácsonyestét, most azonban erős reumája miatt ágyban fekszik. dec. 26. Zsakó István kúriai bíró István-napja sem volt olyan kedélyes, mint máskor; veje orosz fogságban van, négy fia a harctéren. Beszéli, hogy Hunyadban, ahol most gazdálkodik, az oláh parasztok abban reménykednek, hogy tavaszra mégiscsak bejönnek a muszkák, s ők felszabadulnak a magyarok alól. – A székelyek menekülése történetéből is sok érdekes és jellemző újabb adatot hallottam. Oláhországi zsidók a háború előtt már egy héttel intették székely ismerőseiket, hogy meneküljenek, mert egy hét múlva az oláhok a nyakukon lesznek. Sebesi Jankó alispán kirendelt 120 szekeret, a másik hatóság, a katonai, visszaparancsolta, mert azt hitte, szökni akarnak. Gyalókay főispán már a menekülés torlódásai közt visszarendelt költözésre küldött 120 vasúti kocsit, ellenben hintójának, négy lovának s igás lovainak elszállítását követelte a vasúttól, mely azonban ezt megtagadta stb. – A rendőrség talán ez ízben dicsekedhetik először, hogy karácsony éjjelén egyetlenegy „előállítás” sem történt, mit az alkohol megdrágulásának tulajdonít. No, de Imre József kollégám mégis kezel egy hóstáti fiút, akit karácsonyeste 7 órakor korcsmai duhajkodásban úgy helybenhagytak, hogy szeme világát is elvesztette, egy német katonát pedig a rendőrség is bevitt, 84 A miénk az egész Duna. Budapesti Hirlap, 36. évf. 1916. dec. 26. 358. sz. 1–2. p. A cenzúra fehér folt jaival tarkított cikk egyik alcíme: Az oroszok az erdélyi határon . A tudósítás arról számol be, hogy egy orosz osztagnak sikerült megvetnie a lábát a Csík megye határán lévő Mogyorós-magaslaton.
