Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
135 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 elesett, a bolgárok elvonultak és elhagytak bennünket.” Kevés híja, hogy izgató álhír terjesztése miatt a tanár bajba nem került. nov. 21. Ma éjjel 9 órakor I. Ferenc József király meghalt. Ezzel a hírrel éjfél után vert föl Kázméri Kázmér, a Kolozsvári Hírlap és Nóti, az Ujság munkatársa, s majdnem egy óra hosszat kellett beszélnem a királyról, hogy reggelre cikk legyen róla lapjaikban. Egyúttal tudatták, hogy örömhírük is érkezett: csapataink Krajovát elfoglalták. – Jó öreg királyunkat én ebben az életben négyesztendős koromban, 1857-ben láttam először, amikor Dobozról a Királymezején a sarkadi határba ért. Azután többször voltam előtte, mint valamely küldöttség tagja vagy egyéb ügyben, amúgy is többször láttam, s alkalmam nyílt róla terjedelmes munkát írni, amelyben tiszteletemnek történetírói elfogulatlansággal adhattam jelét. Mily hosszú ideig élt, mutatja, hogy az én, több mint hatvanhárom esztendős életem egészen az ő uralkodása alatt folyt le, s vele szemben, mint magyar, én is az érzelmek legkülönbözőbb fokán mentem keresztül. Adjon az Isten neki örök nyugodalmat, szegény hazánknak pedig boldog jövendőt! nov. 22. Haller polgármester reggel 1⁄2 10-re elhívott a városi tanács rendkívüli gyűlésébe, mely reám bízta, s még az ülés tartama alatt el is készíttette velem, a polgársághoz a király halála alkalmából intézendő kiadvány elkészítését; egyúttal elhatározta, hogy holnapután rendkívüli közgyűlést tart, melyen én mondanék emlékbeszédet a királyról. Lukács egyetemi rektor jelezte, hogy valószínűleg az Egyetemi Tanács is hasonlóra szólít fel. Az egyetemen különben a gyászeset miatt ezen az egész héten nem lesznek előadások. Városunk most egész fekete város, mert kisebb házakon is gyászlobogók lengenek. Post tot discrimina rerum: mégiscsak szerették a szegény öreget, de bizalommal tekintenek utóda, IV. Károly király felé is, akit kedves, megnyerő, közvetlen modoráért a múltkor, okt. 24.–november 3-ig itten tartózkodása alkalmából a közönség nagyon megszeretett. nov. 23. Holnap tartandó beszédemmel egész napi erős munka után elkészültem, azután vagy egy óra hosszat beszélgettem Bethlen főispánnal, és megállapodtunk az ő elnöki beszéde szövegében is, hogy ketten egyet ne mondjunk. A főispánnál hallottam, hogy S[zi]léziából klinikáink[ra] útban van egy porosz szénszállító vonat, mely 3–7 nap alatt itt lehet, s kell is, hogy itt legyen, mert betegeink nemcsak koplalnak, hanem dideregnek is. A főispán elmondta a király temetésére stb. vonatkozó előleges kormányintézkedéseket, s hívott, menjek föl a küldöttséggel B[uda]pestre a temetés napján a bazilikában tartandó gyászmisére, de már csak itthon maradok. Lukács rektor szerint ő a kormánytól csak azt a bölcs expressztáviratot kapta, hogy tűzesse ki – a gyászlobogókat. Ez a mi minisztériumunk. Magától érthető dolgokban intézkedik, fontosakban nem. nov. 24. A város rendkívüli közgyűlésén, amelyet Bethlen Ödön gr. főispán nyitott meg, Haller polgármester előterjesztései után elmondtam emlékbeszédemet boldogult királyunkról, I. Ferenc Józsefről.73 Kegyelettel fogadták, 1000 példányban nyomatják ki, és a jegyzőkönyvbe szóról szóra fölveszik. A vármegye, kir. tábla, kir. törvényszék szintén tartott emlékünnepet. Az Egyetemi Tanács délben elhatározta, hogy a böl-73 I. Ferenc József király emlékezete. Estilap, 1916. nov. 25.; Kolozsvári Hírlap , 1916. nov. 25.; Ujság , 1916. nov. 25.
