Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
134 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 ezredesnek nevezte ki. Most az olasz fronton van. Éljen! – Rigler mondja, hogy cukrot nem kapván, családja számára bükkfából cukrot, illetőleg szirupot készített, s ma már azzal édesítették kávéjukat. Tisza István, aki innen, erdélyi kirándulása után, ma ment haza, az élelmezés egyéb bajairól is meggyőződhetett. Ma különben „városunk belső hadterületből csakugyan külső lett, s ezzel majdcsak eltűnik a cenzúra, a Passierschein is (legalább Budapest felé), s állítólag egy hét alatt annyira rendbe hozzák a vasutakat, hogy nem kell 24 óráig kínlódni a fővárosba menetellel, s nem kell 2–3 vagy többnapos budapesti lapokat olvasnunk”. – Így a kávéház. De hát sajnos, mikor a muszkák megint megkísérlik a Borszék felé nyomulást, a katonák mégiscsak meghagyják Kolozsvárt belső haditerületnek, s így a külsőhöz fűzött összes kombinációk egyelőre elesnek. nov. 19. Ezúttal mégis a kávéháznak volt igazsága. A Kolozsvári Hírlap mai száma csak ugyan közli a belügyminiszter rendeletét a polgármesterhez, amely szerint egyebek közt Kolozs vármegye területe is külső haditerületté lett. (Ezt a térparancsnokságon tegnap este még nem tudták.) A térparancsnokság különben ma öt táviratot is kapott az utak föltétlen szabadon tartására, ami újabb csapatmozgalmakat jelent. A németek garázdálkodásairól, mondjuk: felelősség nélküli rekvirálásairól egyre ellenszenvesebben beszélnek. A „bánsági” németek – ahogy egy onnan jött tiszt mondja – nagyon várták a német testvéreket; most ökölbe szorul a kezük, ha szóba jönnek. – A színházban Janovics megemlékezett Csiky Gergelyről, s halála 25. évfordulóján előadatta a Cifra nyomorúságot. nov. 20. A vk. miniszter okt. 28-án 141244/1916. IV. sz. a. fizetésemet és fizetés természetével bíró személyi pótlékomat 1916. nov. 1-től évi 12 000 koronában állapította meg, s így eddigi személyi pótlékom (2000 kor.) helyett 4000 kor. magasabb személyi pótlékot folyósított, ami különben semmit sem változtat az eddigi állapoton. – A kávéházban haragudtunk, hogy Monastirt elvesztettük, tanakodtunk, hogy Gyergyóban 80 km2 még az oroszoké, de örültünk, hogy Falkenhayn már Câmpolung előtt áll. Gidófalvy Pista közjegyző mondta, hogy nem igazak a sógorának, Barabás Samunak agyonkínzásáról (l. nov. 4.) említett hírek. Samu az oláhok bejövetelekor is ott maradt csakugyan a faluban, az ellenséget kíméletre bírta, eljárt a falusiak ügyes-bajos dolgaiban, s mind a két fél meg volt elégedve vele. Vacsorára érkezett meg Gárdonyból Szekér Béla öcsém. Budapesttől idáig, mint más halandó, ő is 24 óra hosz szat jött. Találkozott azonban hazatérő menekülők vonatával, mely 40 óra hosszat döcögött ugyanazon vonalon; még a tehervonatokat is előbb indították ennél – az egyetlenegy régimódi második osztályú kocsit kivéve – csupa marhaszállító kocsikból összeállított vonatnál, hol a székelyek éheztek és dideregtek. A földművelésügyi minisztériumban hallotta, hogy legfeljebb 1⁄3 termésünk van, és nagy gazdálkodással csak tavaszig lesz búzánk stb. Ezt az ellenség is tudja, azért nem akar békülni. Szenünk is alig van. (Ma egyetemünk fűtőházában is felényire szállították le a szénadagot.) A Passier scheinstelle, amelyet itt Béla vezetett, a mai nap megszűnt működni, mert Budapestre most már nem kell katonai engedélyt szerezni. – Az iskolából hazajövet Sanyi unokám mondta, de a kávéházban Erdélyi Pali egy fiú elbeszélése után is említette, s már katonáék is értesültek Földváry piarista tanárnak arról a meggondolatlan nyilatkozatáról, amelyet osztálya előtt ma tett, hogy „Fiúk, baj van, Monastir
