Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

133

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916

nov. 13.

A trónörökös a főhadiszállásról Bécsbe utazott, amit összeköttetésbe hoznak az öreg király meghűléséről szóló, bár cáfolgatott hírekkel. Jellemző, hogy egyik helybeli lap (a Kolozsvári Hírlap

) „eshetőségekre” már cikket kért tőlem a királyról. – Óváry Lipótné szül. Pessina Klementina meghalt. Előkelő olasz családból származott; cividalei utam alkalmával most 17–18 éve ismerkedtem meg vele. Ny. b.! Ura is nagybetegen fekszik az újpesti Károlyi Kórházban.

nov. 14.

A reformátusok ma végre – egyelőre a piaristáknál – elkezdték a tanítást. Szinte hiányát éreztem, hogy nem vehetek részt munkájukban, mint két esztendeig. Az én unokáim ma gyóntak, holnap áldoznak, és csak holnapután kezdik a tanulást a piaristáknál, ámbár a legkisebb, Ivi, már ma dicsekedett, hogy ő „tényleges gimnazista”. Meg is kérdezte osztályfőnöke, Karl, hogy ő is olyan jól tanul-e majd, mint bátyjai? Adja Isten!

A kávéházban szélcsend volt, biedermeier hangulat. A háborúról senki sem tudott többet, mint a következetesen késlekedő hírlapok. Gyergyóban még benn vannak az oláhok, és Tölgyesnél is ott állnak az oroszokkal; de Arz t[á]b[or]nok bízik, hogy Erdélybe többé nem teszik be a lábukat. – A cár különben és – Szádeczky a frontra utazott.

nov. 15.

Jankovich közokt. miniszter nov. 10-én 14415/1916. eln. sz. a. öt évre kinevezett az Orsz. Közokt. Tanács tagjává. – Este Svärdström Valborg Traviatá

jában gyö

nyörködtünk.

nov. 16.

A Tölgyesi-szorosnál a parancsnokságot, úgy látszik, az erdélyi hadtest (XII.) parancsnoka, Kövess Hermann vette át. „Magyarokat a jó Isten segítse!” – Miskulin Alajos fiumei áll. felső keresk. isk. tanár kért, hogy középisk. Világtörténet

em II. és III. részét – egyelőre a másodikat – a fiumei községi olasz tannyelvű reáliskola VI. és VII. osztályának számára olasz nyelvre fordíthassa le. Szívesen beleegyeztem.

nov. 17.

Reggel arra ébredtünk, hogy mindent hó borít. Megérkezett tehát a harmadik szemfödél is több százezer vitéz számára! – Kertünk utolsó nyíló rózsáját tegnap vágtam le, de bimbóban még elég sok maradt. Kora tavasztól a rózsák egészen mostanig nyíltak, s több örömünk telt bennük, mint az emberekben. Most lefedjük őket; a szőlőket tegnap fedtük le. Tegnapig különben okt. 30-tól kezdve páratlanul szép ragyogó napok voltak. Tegnap Egeresnél egy tehervonat beleszaladt egy német kórházi vonatba; tíz német katona halálra égett. Ezzel talán összefügg, hogy Felszeghy vasúti főfelügyelő kimerültség következtében bizonytalan időre szabadságra megy.

nov. 18.

1⁄2 11-kor valami 256 oláht kísért be néhány népfölkelő. Éppen találkoztam az öreg Isacuval. Kitűnt, hogy a mieink, Brassó-vidékiek, akiket „internáltak”. „Hát helyes ez, tanár úr? Bárcsak vége lenne már a háborúnak!” – sóhajtott az öreg, s egy oláh fiskálissal találkozva, hirtelen elbúcsúzott. Különben kitűnt, hogy nem internálták (ahogy kísérőik mondták) az oláhokat, hanem besorozásra állították elő őket; katonaszökevények és betegek is voltak köztük. – Márki Pista öcsémet a király honvéd