Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

132 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 Plevna) felől pedig a németek tartalékserege minden további támadásnak ellenáll­hatatlan nyomatékot adna. Így ki tudja, miket hallunk egy-két hét múlva! S vajon el­hisszük-e, ha nagy reménységektől duzzasztva, a lapok megint csak helyi sikerekről írnak? – Különben a szamosfalvi határban most nálunk is három hangárt építenek repülőgépek számára; orosz foglyokat ma is láttam bekísérni az egyetemen levő Ar­mee-Platzkommandóhoz, s talán azt is érdemes följegyezni, hogy Daianu g. kat. es­peres nyaka körül a kötél szorul: ma kertjét és pincéjét a katonaság felásatta. Lehet, hogy azt találták, amit Puk Mihály talált a nagyidai várpince szögletében. 72 nov. 9. A katonák teljesen kivonultak a központi egyetemről, a Kalazantinumból s a ré­gi ref. gimnáziumból. Mivel a kat. gimnázium már pár napja felszabadult, a Farkas utca valahára visszanyeri iskolautcai jellegét. Délben meglátogatott Paleta Jenő ezre­des, ki Aradon legrégibb tanítványaim közé tartozott, most pedig két tiszt fiával már 3. éve harcol és nagyapa. Felesége Spilka lány volt, s így rokon is. Most a Tölgyesi-há­góhoz vezényelték, s még ma este odaindul. nov. 10. Tisza István miniszterelnök és Sándor János belügyminiszter holnap a széke­lyek és szászok visszatelepítése ügyében ideérkeznek. Tisza 3–4 napig innen tesz ap­róbb kirándulásokat. Ma megint Brassó kiürítéséről fecsegtek, pedig ma volna az of­fenzívánk kezdete Bukarest felé, s arrafelé vannak is sikereink, az emberek azonban szeretik a bolondgombát. A király Téry Ödön közegészségügyi felügyelőt nyugalmaz­ta. (Öregszünk!) nov. 11. A király Karácsonyi Jánost vovádriai címz. püspökké nevezte ki. A mostani tu­dós papok közül senki sem szolgált reá jobban, s már nem is fiatalon jutott ahhoz a kitüntetésen [sic!], melynél magasabbra, sajnos, Fraknói még most sem tudott emel­kedni. – Müller Arnold tanár öcsém és húga, Elza majdnem harmadfél hónapi itt tar­tózkodás után hazamentek szüleikhez Szászrégenbe, este pedig Szekér Béla főhad­nagy öcsém Gárdonyba, hogy bemutatkozzék az új majoreszkónak, Jankovich-Bésán Endre főhadnagynak, akitől további polgári alkalmaztatása függ. Így június 20-a óta tulajdonképpen most vagyunk először szállóvendégek nélkül. nov. 12. A németek nagyon lanyhának találták vasútjaink teljesítőképességét (ma is csak 24 vagont tudtak összeállítani katonaszállításra), s kezükbe veszik a harcterekre veze­tő vonalak kezelését. Ha Brassóba való bevonulásunkkor is ők kezelték volna, azt hi­szik, ma már Bukarestben volnánk. Kezelik erősen a brassói oláhokat is, kik az utcai harcokban ludasak. Volt nap, hogy harmincat is főbe lövettek. Abrudbánya vidékén a mieink is egész gyűjteményt szereztek be oláh pópákból. Daianunak állítólag az a bű­ne, hogy kiosztásra váró oláh proklamációkat rejtegetett, s Brătianuval s más oláh po­litikusokkal levelezett. A publikum szerint 500 fegyvert is találtak nála. Valószínűbb, hogy más befogott pópákkal együtt részes az izgatásokban, a katonaszabadításokban és e célból az anyakönyvi kivonatok meghamisításában. Teán Ludmann Gábor főhad­nagy volt nálunk. 24 éves és már apa. Holnap megy Dornavátrára. 72 „Nagy darabok voltak, mint az ember ökle, / A pince zugába szanaszét lelökve: / Fényes szép kardjá­val megpiszkálta... hanem / Ő se’ mondta, mi volt – én se’ hiresztelem.” (Arany János: A nagyidai cigá ­nyok.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom