Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
132 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 Plevna) felől pedig a németek tartalékserege minden további támadásnak ellenállhatatlan nyomatékot adna. Így ki tudja, miket hallunk egy-két hét múlva! S vajon elhisszük-e, ha nagy reménységektől duzzasztva, a lapok megint csak helyi sikerekről írnak? – Különben a szamosfalvi határban most nálunk is három hangárt építenek repülőgépek számára; orosz foglyokat ma is láttam bekísérni az egyetemen levő Armee-Platzkommandóhoz, s talán azt is érdemes följegyezni, hogy Daianu g. kat. esperes nyaka körül a kötél szorul: ma kertjét és pincéjét a katonaság felásatta. Lehet, hogy azt találták, amit Puk Mihály talált a nagyidai várpince szögletében. 72 nov. 9. A katonák teljesen kivonultak a központi egyetemről, a Kalazantinumból s a régi ref. gimnáziumból. Mivel a kat. gimnázium már pár napja felszabadult, a Farkas utca valahára visszanyeri iskolautcai jellegét. Délben meglátogatott Paleta Jenő ezredes, ki Aradon legrégibb tanítványaim közé tartozott, most pedig két tiszt fiával már 3. éve harcol és nagyapa. Felesége Spilka lány volt, s így rokon is. Most a Tölgyesi-hágóhoz vezényelték, s még ma este odaindul. nov. 10. Tisza István miniszterelnök és Sándor János belügyminiszter holnap a székelyek és szászok visszatelepítése ügyében ideérkeznek. Tisza 3–4 napig innen tesz apróbb kirándulásokat. Ma megint Brassó kiürítéséről fecsegtek, pedig ma volna az offenzívánk kezdete Bukarest felé, s arrafelé vannak is sikereink, az emberek azonban szeretik a bolondgombát. A király Téry Ödön közegészségügyi felügyelőt nyugalmazta. (Öregszünk!) nov. 11. A király Karácsonyi Jánost vovádriai címz. püspökké nevezte ki. A mostani tudós papok közül senki sem szolgált reá jobban, s már nem is fiatalon jutott ahhoz a kitüntetésen [sic!], melynél magasabbra, sajnos, Fraknói még most sem tudott emelkedni. – Müller Arnold tanár öcsém és húga, Elza majdnem harmadfél hónapi itt tartózkodás után hazamentek szüleikhez Szászrégenbe, este pedig Szekér Béla főhadnagy öcsém Gárdonyba, hogy bemutatkozzék az új majoreszkónak, Jankovich-Bésán Endre főhadnagynak, akitől további polgári alkalmaztatása függ. Így június 20-a óta tulajdonképpen most vagyunk először szállóvendégek nélkül. nov. 12. A németek nagyon lanyhának találták vasútjaink teljesítőképességét (ma is csak 24 vagont tudtak összeállítani katonaszállításra), s kezükbe veszik a harcterekre vezető vonalak kezelését. Ha Brassóba való bevonulásunkkor is ők kezelték volna, azt hiszik, ma már Bukarestben volnánk. Kezelik erősen a brassói oláhokat is, kik az utcai harcokban ludasak. Volt nap, hogy harmincat is főbe lövettek. Abrudbánya vidékén a mieink is egész gyűjteményt szereztek be oláh pópákból. Daianunak állítólag az a bűne, hogy kiosztásra váró oláh proklamációkat rejtegetett, s Brătianuval s más oláh politikusokkal levelezett. A publikum szerint 500 fegyvert is találtak nála. Valószínűbb, hogy más befogott pópákkal együtt részes az izgatásokban, a katonaszabadításokban és e célból az anyakönyvi kivonatok meghamisításában. Teán Ludmann Gábor főhadnagy volt nálunk. 24 éves és már apa. Holnap megy Dornavátrára. 72 „Nagy darabok voltak, mint az ember ökle, / A pince zugába szanaszét lelökve: / Fényes szép kardjával megpiszkálta... hanem / Ő se’ mondta, mi volt – én se’ hiresztelem.” (Arany János: A nagyidai cigá nyok.)
