Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)

1916

127 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 nek nagyon bizonytalan jellegű működésében már évek óta nem veszek részt) Apponyi Alberttel és Apáthy Istvánnal együtt, tiszteletbeli tagnak választott meg. – Húgom írja Gyuláról, milyen lesújtó hatással volt rájuk a székelyek menekülése; ők is egy négytagú családot fogadtak be magukhoz, külön konyhát is adtak nekik, de a tejjel-mézzel folyó Kánaánban néha három napig sem volt kenyerük! okt. 26. A kolozsváriak reggel a templomban látták a Budapestről éjjel érkezett Zita tró­nörökösnét, ki ura látogatására érkezett; s azóta, talán a feleségemet kivéve, mindenki sétál, hogy valahol megláthassa. A trónörökösnél tett okt. 24-i tisztelgéséről mondja Lukács rektor, hogy a sereg nevében melegen megköszönte az egyetem átengedését; a hallgatók számáról tudakozódva, örömmel hallotta, hogy harmadfél ezren vannak a csatatéren, de az egyetem, bár megfogyva s részben összeszorítva, szorgalmasan vég­zi rendes munkáját. Kérdezte, mikor alapították az egyetemet, hány karból áll és hogy rögvest megalapították-e mind a négy kart? Magyarul igen jól beszél, sőt tájszókat is használ, s a tisztelgőkkel teljes közvetlenséggel társalog. Lukács vejét, Balla Gyur­ka főhadnagyot, ha küldetéssel ment hozzá a táborban, rendesen magánál marasz­talta ebéden. (Szegény Fabinyi Rudolf kevésbé gyönyörködhetik főhadnagy fiában, mert azt csúnya dolgai miatt 82-es őrmesterré degradálták.) – Karunk idei első rendes ülésén a kar meghagyta az elnökletem alatt működő filozófiai tanszéki bizottságot, s rendkívüli tanári címre terjesztette föl Buday Árpádot, kinek tudományos munkás­ságáról ajánlója, Pósta Béla, a nála megszokott szuperlatívuszokban beszélt. A dékán néhány meleg szóval üdvözölte Szádeczky Lajost, ki egyet. tanári működésének XXV. évét betöltötte, és Moldován Gligort, kinek szolgálati idejét a miniszter egy esztendő­vel megtoldotta. „Ce face, Gligor?” – kérdezte egy katona a térparancsnokságon az oda, a többi oláh fogollyal együtt, a vasúttól gyalog bekísért oláh fogoly tábornoktól. 68a De már mégsem volt illő sem a kérdés, sem a gyalog bekísérés, az utca gúnyjának pro­vokálása; hanem bizonyosan jellemző a hangulatra nézve. okt. 27. Ha ügyeink olyan jól haladnak, mint pár hét óta, úgy 10–12 nap múlva a trón­örökösnek (ki ma feleségével Székelyudvarhelyre rándult ki) Gruppenkommandója helyet ad megint a Debrecenbe költözött szebeni Militärkommandónak, s Kolozs­vár akkor Bereich der Armee im Felde lesz, ami már mégis szabadabb mozgással jár; mert a vasúti és postai közlekedés korlátozása ma csakugyan több mint kellemetlen. A város a menekülőknek idáig 600 000 ebédadagot osztott ki. okt. 28. Müller Arnold és felesége, Lotti két hónap óta vendégeink, a válásnál könnyes szemmel búcsúztak el tőlünk, de mégis örömmel mentek haza Szászrégenbe, hon­nan menekülniük kellett. Gyermekeik: Arnold (betegen) és Elza még itt maradtak. Feleségem Lottit háziassága miatt nagyon megszerette; Arnold, mérnökember lévén, unalmában rajzolni tanította Sanyit, aki ma, természet után stilizált nagyon ügyes dí­szítményi rajzot mutatott be. Még nagymamát is meghódította vele. – Ugron János­ról hallom, hogy az oláh betöréskor kastélyában nagy rombolások történtek, de nem az oláhok, hanem az otthon maradt népsalak és az ettől biztatott cseh zsebrák katonák részéről. Legjobban sajnálja szép könyvtárát. Kihirdette, hogy mindenki egy helyre hozza el az elvitt könyvet s ő nem kutatja, ki volt a rabló, sőt egyéb káraiért sem indít 68a Komlósi tűzmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom