Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
A háború és az impériumváltás krónikája
11 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. hallgató vonult be katonának, s közülük a Márki által személyesen követett veszteséglisták szerint 193-an haltak hősi halált.19 Mindeközben az egyetem működött, s Márki Sándor azok közé tartozott, akik megpróbálták segíteni a diákokat. Rektorként köny nyítette a bevonult diákok számára a félévek elfogadását, támogatója volt a nyári III. félévek beiktatásának, amellyel leszerelt hallgatók tudtak pótolni egy-egy elvesztett szemesztert. Az 1915 és 1918 között papírra vetett naplójegyzetek zömében a kolozsvári hétköznapi életről beszélnek, mi történik az egyetemen, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletben, a Római Katolikus Státus elnökségének ülésein, milyen érdekes témák kerültek szóba a New York kávéház törzsasztalánál. De ezek közé a hírek közé folyamatosan benyomulnak a háborúval kapcsolatos történetek. Frontot járt katonák beszámolói, halálesetekről, fogságról szóló elbeszélések, a népes Márki család besorozott tagjairól küldött híradások. Követhetjük, a hadsereg egységei hogyan foglalták el a város középületeit, iskoláit, hogyan alakultak át a klinikák hadikórházakká. Felvillan a munkára szétosztott orosz hadifoglyok alakja, Márki vejének bérelt gazdaságában is dolgozott orosz. Feljegyzései közé Márki rendszeresen beszúrta a háború gazdasági következményeit mutató adatokat, például, hogy 14 fős kettős háztartásuk tejjel való ellátása mekkora költséggel járt. Az árak mellett egy-egy feljegyzett napszámbér is jelzi, hogyan csúszott a korábban kiegyensúlyozott helyzetben élő tisztviselői réteg mind nehezebb helyzetbe. Márkiék kevésbé érezték meg az állami és városi alkalmazottakat sújtó változásokat, veje minden munkaerőgond mellett is sikeresen gazdálkodott egy bérelt tanyán, amelyhez legalább hét hold föld tartozott. Viszont ezt a kis gazdaságot is fenyegette a közbiztonság romlása. Lopásokról, az alkalmazottak csalásairól, a hazatérő katonák rablásáról egyaránt találunk beszámolót a naplóban. Mindezzel együtt Kolozsvár a háború végéig élte a maga életét, a város intézményrendszere egészen az összeomlásig működőképes maradt. A háború a hátországi krónika egyes részleteiben jelenik meg közvetlenül. Az érzelmi töltöttsége ellenére is távolságtartó naplójegyzetek az 1916-os erdélyi román betörés eseményeinek és híreinek rögzítésekor válnak drámai szöveggé. Példa erre egy 1916. október eleji kolozsvári körkép: „Mindennap hozzák a sebesülteket; pl. a Vöröskereszttől átvett VI. oszt. tart. kórházba tegnap 170, ma 210, hozzánk a Pasteurbe tegnap 150, ma 213 sebesült érkezett – nem is szólva a klinikákról (melynek a hadügyi kormány az élelmezés fejében már közel kétmillió koronával tartozik), s a különböző csapat- és tartalékkórházakról. A Pasteurt katonáék most már járványkórházzá szeretnék átalakítani, mert nem alkalmas más-más járványokban szenvedő csapatok szoros elkülönítésére. – A városon még ma is százával hajtották a marhákat és a juhokat, menekültek is jönnek-mennek; volt úgy, hogy az árvaszéki lacikonyhán magán egy nap 4000 embert vendégeltek meg, s újabb menekülő csapatokat is várhatunk, mert pl. Szászrégen kiürítésére nézve a polgári és a katonai hatóság még nem egyezett meg, de legújabban Székelykeresztúrt s a környékbeli falvakat csakugyan kiürítették. A csíksomlyói barátok előbb Udvarhelyre, most pedig ide hozták Szűz Mária csodatevő képét, mely állítólag a tatárjárás idejéből származik, s a ferenciek templomában holnap teszik ki köztiszteletre.”20 A fenti idézet egyetlen pillanatképet rögzít, a napló egésze 19 Uo. 653. p. és Márki Sándor: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem története, 1872–1922. Szeged, 1922. 103. p. 20 MSN, 1916. okt. 3.
