Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1913

392

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913

szonynál meguzsonnázván, komámmal látogatást tettem Deák Lajos tanfelügyelőnél, Biás István levéltárnoknál és a két Trefán gvardiánoknál. – A Trefán Leonárd által szerkesztett Szent Ferenc Hirnöke

fennállásának tizedik évfordulóján rendezett hang

verseny, mely 8 órakor kezdődött, színültig megtöltötte a Kultúrpalota pazar fényű nagy termét. A legtöbb időt Jánosy temesvári székegyh. karnagynak, a b[uda]pesti Zeneakadémia orgonatanárának orgonajátéka foglalta le. Nagyon szívesen fogadták az én felolvasásomat is, melyet Rákóczi Szent Ferencről

címmel tartottam. A rendházban éjfél felé tartott vacsorán Trefán Timotheus gvardián az egyetlen felköszöntőben hálálkodott érte. Pontban éjfélkor a vacsora véget ért, s aludni tértünk.

Kolozsvár, nov. 17.

Mivel M[aros]vásárhelyen 1100 kanyaróeset van, hogy a járványt haza ne hurcoljam unokáimhoz, letettem arról a tervemről, hogy látogatásokat tegyek, és csak este jöjjek haza, hanem már a hajnali 5 órai vonattal hazaindultam Trefán és Lánczy társaságában. Kikísért bennünket Trefán vásárhelyi gvardián is. Fél tízkor már itthon voltunk, s én – programon kívül – déli és délutáni egyetemi előadásaimat is megtarthattam, s így semmit sem mulasztottam.

nov. 19.

Befejeztem Dósa György

tördelt íveinek javítását. A szöveg 522 lapra terjed, mi

hez még a tartalomjegyzék s a képek magyarázata járul. Így megint túlléptem a határt.

nov. 20.

Vőm bejelentette, hogy a nagyszebeni hadtestparancsnokságtól felülvizsgálatát kérte, mivel az új katonai perrendtartás értelmében újraszervezett katonai törvényszékeknél mint Gerichtsoffizier szeretne alkalmazást nyerni. Lechner bizonyítványa szerint erre szellemileg teljesen alkalmas. Ez ügyben én is írtam Hohenlohe hg. szebeni plébánosnak, hogy fölhíjja ez ügyre Robitschek főtörzsorvos jóakaratát.

Különben az egész napot az Erd. Róm. Kat. Státus ez évi közgyűlésén töltöttem, mert a püspök jegyzőkönyv-hitelesítőnek nevezvén ki, egyetemi előadásaimat is holnapra tettem át. A gyűlésnek szokatlan érdeket adott Majláth püspök elnöki megnyitója, melyben tiltakozott az ellen, mintha a főpapok közt versengés, egyenetlenség volna, mintha ő, ki hívei közt boldognak érzi magát, valami mellőztetés miatt sajnálatot érdemelne, s mintha ő a királynál – hol már két esztendeje nem járt – a neki tulajdonított nyilatkozatot tette volna. Kijelentette a sok találgatással szemben, hogy ő igenis ott volt 20 éve a Néppárt megalapításánál, s most is Zichy Nándor elveihez ragaszkodik. – A gyűlésnek szép pontja volt, mikor Farkas Lajos megköszönte az üdvözletet, melyben mint az igazgatótanácsnak – annak helyreállítása, negyven év óta – tagja részesült. A jelentés tárgyalása közben – melyből a püspök asztalánál elköltött ebéd utánra is maradt – sok érdekes felszólalás maradt [sic!]; s Ugron Gábor, Győrffy Gyula, a két Jósika Gábor stb. beszédeit érdemes volt meghallgatni. A gyűlés váratlan szenzációval végződött. Gr. Lázár István – Státusunknak s a képviselőháznak is alelnöke – a szavazásnál kibukott az igazgatótanácsosok közül, s így az alelnökségből is, mire br. Jósika Samu – Státusunknak világi elnöke s a főrendiház elnöke – lemondott itteni elnökségéről, melyet csak Lázár munkásságában bízva vállalt el, s mindjárt ott is hagyott bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. Alelnökké azután egyhangúlag br. Szentkereszthy Zsigát választottuk meg. Jósika távozása súlyos veszteség; a Státus viszonyait talán csak Farkas Lajos ismerte jobban, s azok iránt mindig a legnagyobb érdeklődést tanúsította.