Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
52 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 jún. 16. 29 jelentkezővel kezdtük meg a gimn. éretts. vizsgálatokat. Du. kaptam az Athenaeum két zsidajának, Ranschburgnak és Schwarznak (immár három intézet megrontójának) levelét, hogy egyet. történelmemet jelen alakjában nem adják ki, mert becses és önálló tudom. munka ugyan, de nem felel meg a szerződés ama pontjának, hogy könnyen érthető legyen. Kiadják, ha beleegyezem, hogy költségemre átdolgozzák. Majd megírom erre a zsebmetszésre, hogy az átdolgozást a jan. 7-i álláspont értelmében, amennyiben csak a stílus és adatközlés némely nehézkességére vonatkozik, nem ellenzem ugyan, de munkámat kiforgatni nem engedem, s a költséget sem fedezem, mert erről a szerződés – megbízatásról lévén szó – nem intézkedik, s én azon az állásponton vagyok, hogy a művelt közönség előtt érthető szöveget adtam. Ha mégsem nyomatják ki: a kéziratot vissza kell adniuk s a már kifizetett 4000 koronát kárpótlásul nálam hagyniuk, különben perelünk. De ezt vasárnapnál előbb nem írhatom meg nekik; addig nincs időm. jún. 17. Ma temetik Horpácson „nógrádi” Szontagh Pált, ki 15-én 84 éves korában hunyt el. Az öreg „kegyelmes” úr szerette, ha az utolsó tekintetesnek nevezték. Naplómban többször megemlékeztem róla; mióta Horpácsra járok, mindenkor meglátogattam. 1902. aug. 17-én láttam utoljára, mikor, bár alig állt a lábán, tiltakozásomnak ellenére is kikísért a tornácig. Sok emberi gyarlóság, de sok nemes vonás is volt benne; feleségemet „büszke Dedinszkynek” tartotta, mert nem legyezgette hiúságát; de mindig figyelemmel, sőt szeretettel viseltetett irántunk. Horpács bizony pusztul, Mili néni és Nagy Iván után immár az öreg Szontagh következett! Nyugodjék békében! jún. 18. A gimn. érettségieket este befejeztük. 29-ből csak kettő marad szeptemberre; 4 jelesen, 11 jól, a többi „egyszerűen” érett. A gimn. tanárokkal az áldomást már tegnap este megittuk. jún. 19. A Kis Pipában villásreggelink volt, melyen minden intézetbeli tanárokon kívül Budapestről Endrődi Sándor és Barabás Samu is részt vettek házigazdáikkal, Csák Cirjék és Supka minoritákkal. Endrődi máris el volt lágyulva, s talán félni is lehet, hogy nemhiába tűnődött el a szegény Szász Gerő sorsán. A gimn. érettjeinek vacsoráján felköszöntöttek, én is feleltem; jól telt az idő, de 11-en túl a kerti asztalnál ülő családomhoz mentem át, s még valami másfél óráig beszélgettünk a Hungaria Kávéház egyik utcai asztalánál, nagyon szép nyári éjszaka lévén. jún. 20–25. Reggel 7–1-ig, egyszer délután is, a felsőbb keresk. iskola érettségi vizsgálatain. Csak 10–15 percnyi szabadságot vettem magamnak mindennap, hogy a szomszédban lakó fődirektorral, ti. unokámmal értekezzem; ami javára volt az ifjúságnak, mert a 25-i osztályozás szerint 61-ből csak 2 vesztett egy évet, 15 szeptemberre marad, 1 jelesen, jól39 érett, a többi megfelelt, persze a folyóvizek nyári nívóját véve. A középiskolával egy napon sem lehet említeni a keresk. készültséget, s az ember bizony nekibúsul, hogy a szülék csak kelletlen menedékhelynek tekintik a keresk. iskolákat. Az áldomást 22-én a keresk. tanárokkal, 24-én Ábrai igazgatónál ittuk meg. Érdekes, hogy e vizsgálatot az 39 Márki a „jól” szó előtt üresen hagyott helyre utólag sem írta be az ilyen minősítést szerzett érettségiző diákok számát.
