Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
10 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. publikációt regisztrál.8 A rengeteg írás között sok újabb és újabb kiadásban megjelent tankönyvet és még több újságcikket találunk, de ott van közöttük a háromkötetes Rákóczi-monográfia, a kétkötetes egyetemes történet, az újra megírt, alaposan kibővített Dózsa-monográfia. Ha a kisebb terjedelmű füzetektől eltekintünk, a tárgyalt időszakban Márkinak nyolc könyve jelent meg. Köztük a Magyar középkor 9 című kötet és a Márki történetfilozófiai horizontját, valamint módszertani elveit bemutató Történet és történetirás10 című kis kötet. Ha a bőséges termést megvizsgáljuk, az első, ami szembetűnik, az, hogy bár az egyetemes történet professzora volt, ennek ellenére végig a magyar történelem historikusa maradt. Történetíróként elsősorban a magyar történet érdekelte. A műveltség könyvtára sorozatban megjelent Az ó- és középkor története , valamint Az újkor és legújabb kor története című munkáinak mindegyike több mint 700 oldal terjedelmű, s összefog lalják az egyetemes történet eseményeit és folyamatait az őskortól a 19. század végéig, a „munka századáig”. Imponáló ismeretanyag és információmennyiség van bennük, a művelt közönség számára világos formában megírva. Az egyetemes történetet tankönyvekben is összefoglalta Márki, a középkortól a legújabb korig folyamatosan előadásokat tartott, az elhangzottak mélységét dokumentálják előadásának szövegei és a litografált jegyzetek. Tehát igazán mélységében ismerte az egyetemes történetet, de kutatóként ritkán nyúlt egyetemes történeti témához. Írt Paulus Diaconusról, a longobárdokról, hébe-hóba egy-egy francia témáról és a Századok ban időnként szemlézte az őt érdeklő francia, olasz, német történeti munkákat. Nemzetközi színtéren a longobárdok történetét a 8. században megíró Paulus Diaconusról szóló írásaival jelent meg. Rendes taggá választása után akadémiai székfoglalóját Nagy Péter cár és Rákóczi szövetségéről tartotta, de ez is inkább magyar történeti tematikának számított.11 Korszakunkban egyáltalán nem szorgalmazta a történetírás nemzetközi színterein való megjelenést. Az ó- és középkor története elé írt historiográfiai bevezetője, valamint a Történet és történetirás című történetfilozófiai munkája dokumentálja azt, hogy a francia és német történészek munkáit, a friss irányzatokat is jól ismerte, de számára igazi kihívást és izgalmas kutatómunkát a magyar történelem adott. A Márki számára legnagyobb örömet okozó munka Rákóczi életrajza volt. A 2000 oldalnál terjedelmesebb háromkötetes monográfia historiográfiai elemzése a bevezetőnél nagyobb terjedelmet kívánna, de a monográfia születésének néhány mozzanatát szeretném felvillantani, mert ez a munka és későbbi utóélete igen pontosan bemutatja Márki történetírói alapelveit s a szerző szakmán belüli helyét. Márki Sándor számára bizonyára mindig is vonzó téma lehetett Rákóczi Ferenc életrajza és a szabadságharc története, de a kuruc világ Thaly Kálmán hitbizományának számított. Thaly évtizedeken keresztül gyűjtötte az anyagot, írta könyveit és tanulmányait, a közvélemény és a szakma tőle várta a Rákóczi-biográfiát. Márki különösen tisztelte Thalyt, aki pozsonyi gimnazista korában első publikációit megjelentette a Századok ban, s akadémikus is akkor lett, amikor hat bukás után Thaly Kálmán ajánlotta levelező tagnak. Messzemenően tiszteletben tartotta Thaly „szerzett jogait”. Ám az idő elszaladt, a várt könyv nem készült el, s Thaly, amikor adódott forrás a mű megjelentetésére, hagyatkozott a Rákóczi-életrajz- 8 Klukovitsné Paróczy Katalin–Rácz Béláné–Szabó Éva: Márki Sándor szakirodalmi munkássága . Szeged, 1992. 70–95. p. 9 Márki Sándor: Magyar középkor . Bp., 1914. 293 p. (Bibliotheca vitae. Az Élet könyvei). 10 Márki Sándor: Történet és történetirás . Bp., 1914. 138 p. (Olcsó könyvtár; 1742–1745.). 11 Márki Sándor: Nagy Péter czár és II. Rákóczi Ferencz szövetsége 1707-ben . Bp., 1913. 96 p. ( Értekezések a történeti tudományok köréből; 23. köt. 6. sz.).
