Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
11 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. ról. A Történelmi Társulat 1905. január 5-i választmányi ülésén kezdeményezte, hogy a Társulat Márkit bízza meg a biográfia megírásával. A munkát a Társulat Magyar törté neti életrajzok című sorozatába szánták. Thaly Kálmán a Márki Sándorhoz írott levélben meg is indokolta választását: „Uramöcsém ugyanis – amint én munkáiból s másként is ismerem –, szintén mint ő [mármint Rákóczi], ideálokért hevülő és amellett a történelmi igazság kiderítéséért semmi fáradtságot nem kímélő, oly lelkiismeretes, elfogulatlan búvár s ékes tollú író, hogy e nagy, nemes és szép feladatra a most élő írói nemzedék között hivatottabbat nem lehetett volna kiszemelni [...].”12 Ideálok, történeti igazság, jó toll – mindez megérintette Márki Sándor szívét, hiszen maga is a történeti hitelesség és a hazaszeretet párosítására törekedett. A kor egyelőre megerősítette történészi hitvallását. Thaly levelét oly fontosnak tekintette, hogy eredetiben beragasztotta naplójába. Márki 1906. augusztus 5-én kezdte írni az életrajzot, folyamatos munkával erre az időre gyűjtötte össze a források és az irodalom fontosabb részét, mintegy 20 000 adatot.13 Természetesen a kutatást is folytatta tovább, kritikusai is elismerték, hogy az életrajz óriási forrásanyagra épült. Az első kötet 1907-es dátummal 1908 márciusában jelent meg. Márki a könyvet Thaly Kálmánnak, „a Rákóczi-kultusz vezérének” ajánlotta, hangsúlyozva, hogy az ő ötvenéves munkáját folytatja. Alapvető célját a következőképpen fogalmazta meg: „Könyvemben az örök igazságot keresem, mint az a nagy ember, akiről írok.”14 Az igazság ebben a kontextusban a történeti igazságot, s még inkább azt az ideált jelentette, amelyet Márki a magyar történelem számára legvonzóbb személyiségének cselekedeteiben talált meg. S ezt az ideát elsősorban az előszóban közvetlenül is megszólított ifjúságnak kívánta felmutatni. Az idézetbe csomagolt legfőbb üzenet így szólt: „Rákóczi akarata szerint az ifjúságnak kell folytatnia az öregek hagyományait s a királynak is megmutatnia, hogy »a magyar nemzet semmiesetre sem engedi magát szolgai félelemtől vezettetni, de az atyai szeretet uralmát önként elviseli.«”15 Hogy semmi kétség ne maradjon az olvasóban a szerző szándékát illetően, Márki a harmadik kötetet záró Befejezés ben a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül összekö tötte az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal: „Rákóczi lelke száztizenhárom esztendővel a földi halál után kitört az égből, s Kossuth akkor éppúgy leborult a nemzet nagysága előtt, mint valaha a fejedelem.”16 A Jámbor Pál – Hiador – Kos suth-verse által ihletett párosítás hosszan folytatódott, eszerint Ráday Pál lelke Csányi Lászlóéban, Bottyáné Bemben, Károlyi Sándoré Görgey Artúrban támadt fel.17 A lé nyeg, Rákóczi személyét és a szabadságharcot Márki beillesztette a magyar alkotmány védelmében folytatott függetlenségi harcok történetébe és ezt a történeti eseménysort hangsúlyozottan nyitott végű folyamatként értelmezte. A monográfia nagy figyelmet váltott ki és kimondottan meleg fogadtatásban részesült. Az 1907 és 1910 között különböző időpontokban megjelenő egyes kötetekről külön-külön is írtak az újságok és a szakfolyóiratok. A szakma legrangosabb folyóiratában, a Századok ban Gombos Albin tette mérlegre a három kötetet. 18 Gombos 12 Thaly Kálmán Márki Sándorhoz, 1905. febr. 25. A levél az 1905. febr. 26-i naplóbejegyzésnél olvasható. 13 MSN, 3. köt. 1906. aug. 5. 14 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz . 1. k öt. 1676–1707. Bp., 1907. 8. p. 15 Uo. 7. p. 16 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz . 3. köt. 1709–1735. Bp., 1910. 715. p. 17 Jámbor Pál (Hiador) 1847-ben írt, Kossuth című versében olvasható a következő sor: „Rákóczy égből kitört lelke vagy.” 18 Gombos Albin: II. Rákóczi Ferencz. – Irta dr. Márki Sándor. Budapest, 1907–1910. [...]. Századok , 45. évf. 1911. 7. sz. 538–549. p.
