Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1905
72 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905 jan. 24. Bogdánffy Gyula, volt vőfélyem teljesen árva fia ebédelt nálam. – Szilasi nyelvészeti folyóiratot indít meg; a kormánytól kapott rá 1600 koronát. Pisztóry Mór kollégámról hallom, hogy midőn a múltkor elmondta ellenzéki programbeszédét s beült feleségestől egy konflisba, az ifjúság s a nép kifogta mind az egy lovát, s magára vállalta ennek feladatát. Az egyenlőtlen húzás következtében az öregek minduntalan egymásra dőltek, a kiborulástól is féltek, úgyhogy Pisztóryné ijedtében a fiúkra kiáltott: „Jobban húzzák!” – „Hát, azt hiszed, neked húzzák?!” – szólt reá Mór. Feleségem írja, hogy Lacika kedves kis portéka és szépen gyarapszik; rövidebb, egy cm-rel, mint Sanyi volt ilyen korában, de jóval kövérebb, s ilyen piciségben szépnek lehet mondani. Szép piros pici szája van; szeme kékes, haja fekete, feje szép kis gömbölyű. Nagyokat szopik és alszik. Sanyikának megmutatta azt a képemet, ahol íróasztalomnál ülve írok; mondta, hogy az natata és hogy „édeselje” meg. „Hát elkezdte édeselni, csókolni a képet; végre olyan tűzbe jött, hogy meg is nyalta, s amellett folyton mondta, hogy »tatata!« Most is éppen azért öli Zsuzsit, hogy adja oda a tatata képét, melyet véletlenül meglátott Mariska íróasztalán.” – Két óra hosszat én is képeket néztem. Szádeczky Gyula mutatta be a Bihar-hegységből, különösen Rézbánya vidékéről fölvett gyönyörű fényképeit vetítésekben, az ásványtani intézetbe meghívott (többnyire hölgy) közönség előtt. jan. 26. A mai képviselő-választáson du. 1⁄2 1–2-ig szorongtam a nagy hidegben nyílt folyosón a hóstátiak közt, kik mind Wesselényi-pártiak voltak, de a kormánypárti Feilitzschre szavaztam; mert Wesselényi nem disszidensnek, hanem új pártinak vallotta magát. Wesselényinek különben háromannyi szavazata lett, s épp ily fényesen győzött Pisztóry Mór is Hegedüs Sándorral szemben. Amazt vártuk, emez mindenkit meglepett. A szabadelvű helybeli pártot mamlaszok vezették, az egyesült ellenzéket agilis emberek, akik folytonosan a nép közt forgolódtak. Látva azt az általános lelkesedést, mely az ellenzéket eltöltötte s azt a valóságos nemzeti felbuzdulást, mely az urnához vezette, a helyi kudarcot annál kevésbé kellett sajnálnunk, mert az esti lapok táviratai máris gyaníttatták, hogy ez a Szabadelvű Pártnak általános kudarca. Hát, ha ítéletre fölhívva, így ítélt a nemzet: legyen meg az akarata. Gazdaságban is jó a forgórendszer. Csak kavarodás ne legyen belőle, mert ahhoz való embereink nincsenek. A nemzet akaratának teljesedését azonban óhajtanunk kell. jan. 27. Dr. Sebestyén Gyula bejelenti, hogy pályázik Széchy katedrájára, s mint imént Dézsi, megküldi néhány munkáját. jan. 28. Az Erdélyi Múzeumban Nielsen Konradot mint az ülés elnöke meleg szavakban üdvözöltem a lappokról folyékony magyarsággal tartott előadása alkalmából. Holnap Budapestre megy, hogy annak egyetemén még fél esztendőt töltsön. jan. 30. Első előadásomat tartottam az újkor rendszeres történetének XVIII. századbeli részéből. Elég jókor, mert Kiss Mór rektorék túlságos óvatosságából a beíratások – egy heti halasztást szenvedvén – még mindig folynak. Budapest, febr. 1. Du. 1-kor indultam s este 1⁄2 10-kor érkeztem Budapestre. Az Eötvös-alap hattagú küldöttsége vár, de – hogy eszébe ne jusson ellátásom költségeinek kifizetése –
