Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1905

73

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905

Spitkó Lajos sógoromhoz szálltam (Váci utca 61. sz.). Kedélyesen elbeszélgettünk éjfélig mindamellett, hogy a fővárossal sehogy sincsenek megelégedve, s Lajos ezt a főigazgatóságot még mindig szívesen fölcserélné a besztercebányaival.

Budapest, febr. 2.

De. meglátogattam Juliska nénémet, Sári húgomat, Somogyi Bandi keresztfiamat. Jól vannak. Du. 5-kor az Eötvös-alap (orsz. tanítói segélyegyesület) évenként rendezni szokott Eötvös-emlékünnepén emlékbeszédet tartottam Eötvös és a nemzetiségek

címmel. Ujvári Béla elnök nagyon kidicsérte és Berzeviczy („még”) miniszter is „rendkívül érdekesnek” találta, de Eötvös Lorándnak a téma aligha tetszett. A minisztériumnak sok tagja volt jelen, s az Akadémia heti ülésterme zsúfolásig megtelt. Eljött több jó barátom és rokonom (Bérczyék, Emmáék, Lujzáék, Juliskáék, Jancsóék, Széchy, Ferenczi Zoltán, Rácz Gyula stb.). Előadás és közgyűlés után a tanítók a Förster (Váci úti) vendéglőben lakomát rendeztek számomra, a fő helyre ültettek, felköszöntgettek, szóval megbecsültek. Barátságot kötöttem Ujvári Béla elnökkel, kinek 27 éve munkatársa voltam, mikor szegény Moller Edével együtt a Külföld

et – a Revue Critique

mód

jára – szerkesztette.

Budapest, febr. 3.

De. meglátogattam Nagy Gyulát az Orsz. Levéltárban s vele és Barabás Samuval megbeszéltem a Rákóczi életrajza dolgát. Azután gratuláltam Singeréknek, kik most húsz éve nyitották meg könyvkereskedésüket. Az Athenaeumban Ranschburg ezúttal csupa előzékenység volt. Már nem kell idegennel átdolgoztatni egyetemes történelmemet, s reméli, hogy az a Műveltség könyvtárá

ban valamivel előbb, ti. 1907-ben is megjelenhetik. – A Franklinban Gárdos és Wodianer Ferenc József

emet már kará

csonyra szeretnék kiadni, amit magam is szeretnék. – Du. Lujzával rövid látogatást tettem Majovszkyéknál; csak Irénnel beszélhettem, mert anyja beteg, testvére pedig, Pali, nem volt otthon. (Pár óra múlva viszont ő keresett engem hiába.) A Történelmi Társulatban néhány jó barátommal találkoztam. Junius (Z. Kiss Béla) állítólag lehordta az Athenaeumot, hogy mit akarnak módosíttatni történelmemen s biztatott, hogy mint írók ne hagyjuk magunkra nőni a kiadókat. A zárt ülésből kijöttem, de pár perc múlva siettek gratulálni, hogy rám bízták II. Rákóczi Ferenc életének megírását a távol levő Thalynak a titkár (Nagy Gyula) által előterjesztett indítványára. A terjedelem 20–25 ív helyett lehet 40 is, teleírhatom a Történ. életrajzok

egy évfolyamát (mely ezzel – ahogy az én munkámmal kezdődött – meg is szűnhetnék), s a határidőben (1907) sem korlátolnak. Az elnök (gr. Teleki Géza) reméli, hogy nemcsak a tudománynak, de a hazafiságnak is nagy szolgálatot teszek vele. Mások úgy gondolkoztak, hogy ez lesz a fő munkám. Valóban rajta leszek, hogy tőlem telhetőleg sikerüljön. – Ülés után Csalányinál sörözgettem Csánkival, ki elmondta, mint az Athenaeum korrektora hogyan írogatta Mátyás udvará

t

11

stb. és Dézsivel, akivel barátságot kötöttem. Spitkóéknál vacsoráltam, s mivel Spitkó már hiv. útra ment Kecskemétre, az éjjeli vonattal én is Aradra indultam az én jószágaimhoz.

Arad, febr. 4.

Dél helyett reggel 6-kor érkezvén, lányomnál senki sem várt. 8-ig Alfréd szobájában maradtam; annál nagyobb volt az öröm, mikor azután az asszonyok és gyermekek szobájában jelentkeztem. A rendszerint duzzogva ébredező Sanyika is mosolyogva, 11 Csánki Dezső: I. Mátyás udvara. Bp., 1884. 193 p.