Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
7 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. A főelőadások Márki által legfontosabbnak tartott témái időről időre visszatértek, a középkorról, az újkorról és a 19. század történetéről rendszeresen tartott előadást. A következő címek sorakoztak a tanrendekben: A középkor története , Az újkor rendszeres története, A XIX. század története, Az utolsó száz év története. A nagy előadá sok általában két féléven keresztül tartottak. Olykor egy-egy fontosnak ítélt speciális tematika is bekerült a főelőadások közé. Például az 1906/1907. tanév első félévében Az Észak-Amerikai Egyesült Államok története című előadásra ülhettek be a diákok, heti négy órában. Amerika története érdeklődést váltott ki, 207 diák vette fel a stúdiumot. A francia forradalom története is többször felbukkan Márki első számú előadásai között, ez a téma is újra és újra népszerűnek bizonyult. A második sorban meghirdetett előadások köre sokkal változatosabb képet mutat. Az érdeklődő hallgatók Márki előadásait követve megismerhették a longobárdok vándorlásának történetét, a 13. századi közműveltséget, a reneszánsz korát, a spanyol örökösödési háború legfontosabb mozzanatait, Oroszország és Magyarország kapcsolatának históriáját, vagy éppen Poroszország történetét. Az előadások ismétlődő rendje világosan kirajzolja Márki törekvéseit. Stúdiumait úgy állította össze, hogy hallgatói áttekinthessék az egyetemes történet eseményeit és folyamatait a középkor kezdetétől a 19. század végéig. Előadásaira nemcsak bölcsészek, hanem jogászok is nagy számban jelentkeztek. A nagy áttekintő előadásokhoz kapcsolódtak a kisebb tematikus előadások. Márki gondosan készült előadásaira, a szegedi Klebelsberg Könyvtárban őrzött hagyatékában több 200–300 oldalas előadásanyaga megmaradt. Hallgatói egyes előadásainak anyagát leírták, s Márki korrigálása után litografálva, jegyzetként kiadták azokat. A francia forradalomról szóló előadásairól különböző évekből maradt litografált jegyzet. Márki Sándor a népszerű professzorok közé tartozott, az előadásaira jelentkező hallgatók létszám 100 és 300 között mozgott. Az 1907/1908-as tanév első félévében Az újkor rendszeres törté nete című előadásra 365-en jelentkeztek. Hogy az órák látogatottsága hogyan alakult, arról a naplóíró nem számolt be. Márki az előadásait jól szerkesztő, színes előadók közé tartozott, diákjaira figyelt, azok egyesületeinek rendezvényein gyakran megjelent. Óráin esetenként reagált a jelen eseményeire is, például ha meghalt a kor valamelyik kiemelkedő személyisége, többnyire felidézte emlékét. Diákjai a kor szokása szerint ki is fejezték elismerésüket, például 1905 májusában a naplóban is olvashatjuk, hogy az újkor történetéről szóló főkollégiumát élénk éljenzés közepette fejezte be. Az előadások mellett nagyon fontos szerepet töltött be a történelemoktatásban a szeminárium. Az előadások a sokaságnak szóltak, az 1902/1903-as tanévben elindított szeminárium a történelem és a kutatás módszertana iránt mélyebben érdeklődő hallgatóknak, a „tanítványoknak”. A külön helyiségben működő, szerény költségvetési támogatással rendelkező szemináriumnak lassan épülő könyvtára volt. A szemináriumban a hallgatók kényelmesebb körülmények között dolgozhattak, s tanáruktól kimondottan nagy figyelmet kaptak. A szeminárium elindításának harmadik évében a tagok közül az egyik – Tárczy Károly – már doktori címet szerzett. 1905 októberében Márki szemináriumában a 100. előadást tartották. A szemináriumi gyakorlatok szemeszterenként 20–25 órát vettek igénybe, tizenegynéhány hallgatóval indult, majd a létszám húsz fölé emelkedett. Márki naplójába gondosan feljegyezte az előadásaira és szemináriumára jelentkezett hallgatók számát. Az adatok szerint diákjainak létszáma egy-egy tanévben 300–400–500 között mozgott. Az 1911/1912-es tanévben 740 kolozsvári diák látogatta Márki Sándor kivételesen öt címen meghirdetett előadását és mindkét félévben vitt szemináriumát. Ez azt jelentette, hogy Márki Sándor tanárként kapcsolatban állt a
