Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
8 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. kolozsvári egyetem diákságának 15–25%-ával. Mindez az egyetemen is nagy tekintélyt kölcsönzött neki, s még fontosabbnak bizonyult az, hogy az óráin megfordult diákok közül került ki a magyar történelmi tudatot formáló korabeli értelmiség egyik számottevő szelete. Tanári kötelezettségeit Márki mindig lelkiismeretesen teljesítette. Kéziratai, a diákok által kiadott litografált jegyzetek azt mutatják, alaposan felkészült, s logikus, jól követhető előadásokat tartott. Viszont nem kellett túl sok órára készülnie, s legtöbb előadásának alapszövege elkészült egyetemi tanári pályájának első évtizedében. A tanítás mellett maradt ideje arra, hogy aktívan részt vegyen az egyetemi és kari bizottságok munkájában és az egyetemi közéletben. Korszakunkban tagja volt a Bölcsész- és Matematikai és Természettudományi Kar Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, valamint tanára volt a Középiskolai Tanárképző-intézetnek. Rendszeresen részt vett a magántanári habilitációk előkészítésében és lebonyolításában, jó szándékkal segítve az arra érdemeseket. Nagy figyelmet szentelt a bölcsészkari professzori jelöléseknek, a naplójegyzetek a jelölések mögötti lobbi-harcokról érdekes információkat árulnak el. A jelen kötet által dokumentált időszakban megválasztották a legmagasabb egyetemi tisztségekre. 1907. május 7-én – az 1896/1897-es tanév után – már másodszor választották a Bölcsészkar dékánjává. Karon belüli elfogadottságát jelzi, hogy a 16 professzor szavazatából 13-at ő kapott meg, mégpedig előzetes egyeztetés nélkül. A dékáni év nem hozott különleges eseményeket, vélhetően Márki számára az jelentette a legnagyobb terhet, hogy a dékáni tiszttel járó hivatali kötelezettségek mellett javában dolgozott Rákóczi-monográfiáján. Mindenesetre a napló megőrizte néhány hivatalos iratokban nem tükröződő beszélgetés tartalmát. Érdekes az 1908. március 29-én Apponyi Albert kultuszminiszterrel folytatott diskurzus, amelyben a miniszter egyik, nem éppen egyetemi tanszékre való hívének, Kacziány Gézának tanárrá jelölését akarta keresztülvinni. „Kifejtette, hogy a kolozsvári egyetem nemcsak tudom., hanem politikai tekintetben is fontos pont lévén, oda fontosabb behelyezni egy kipróbált jó hazafit, ha ez tudományát inkább a katedrán bizonyította is be [...].” – olvashatjuk az Apponyival folytatott megbeszélést részletesen megörökítő bejegyzésben.5 A pártfogoltból nem lett a kolozsvári egyetem német nyelv és irodalom tanszékének tanára, az egyetemnek volt autonómiája és elégséges ereje az amúgy udvarias formában, de határozottan megnyilvánuló miniszteri nyomás elhárítására. 1914-ben Márki Sándor elnyerte a legmagasabb egyetemi tisztséget, rektorrá választották, méghozzá egyhangúan. A rektori tisztség több mint húsz évi tanárság és két dékáni év után a 61 éves Márki Sándor számára egyetemi karrierje csúcsát jelentette. Ám ez a rektori ciklus nem a szokott keretek között zajlott, augusztus 24-én, amikor elődjétől átvette a rektori tisztséget, már javában tartott a háború. A diákok létszáma lecsökkent, többségüket behívták, és csakhamar az egyetem hősi halottjairól szóló hírek érkeztek. Az egyetem irányítása mellett – s egyre inkább helyett ؘ– Márki fontos feladata lett a hadi célra lefoglalt épületekben folyó munka más helyszíneken történő megszervezése. A maga hatáskörében igyekezett megkönnyíteni a hadba vonultak számára a félévek megszerzését. Közvetlen feladatain túlmenően tekintélyét latba vetve a társadalom kohéziójának fokozására és a háborús erőfeszítések támogatására törekedett. A kötetünkben közölt naplórészlet 1914 végén zárul. Erre az időszakra még maradt valami a lelkesedésből, működtek az intézmények, s Márki az irányítása alatt álló 5 MSN, 3. köt. 1908. márc. 29.
