Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
6 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. AZ EGYETEM Márki Sándor életének legfontosabb színtere az egyetem volt. 1892-ben nevezték ki a kolozsvári egyetem egyetemes történeti tanszékének professzorává, így részese, mégpedig aktív részese lett az 1872-ben alapított egyetem megerősödésének. A század elejére felépültek az intézmény legfontosabb épületei, köztük a több mint 4200 négyzetméter alapterületű Farkas utcai központi épület. Ez nem jelentette a bővítések és fejlesztések lezárulását, 1909-ben adták át az egyetemi könyvtár európai színvonalú impozáns épületét. Bővült a klinikák épületegyüttese, 1912–1913-ban felépült a kór-, gyógytani és a Pasteur Intézet.1 A tanszékek száma 40-ről 51-re emelkedett, a tantes tület létszáma 43-ról 126-ra; a félévenként tartott előadások száma 91-ről 226-ra nőtt. 2 Párhuzamosan folyamatos emelkedés után stabilizálódott az egyetem hallgatóinak létszáma. A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar 16 tanszékének hallgatói létszáma 200 körül mozgott. Akadt olyan év, az 1905-ös, amikor a beiratkozottak száma elérte a 300 főt. A Matematikai és Természettudományi karnak volt legkevesebb diákja, a létszám 100 fő körül állandósult. Annál népesebb volt a Jog- és Államtudományi Kar a maga mintegy 1500 hallgatójával. Az Orvosi Kar létszáma az 1910-es években már 300 fő fölé emelkedett, s az orvostanhallgatókhoz csatlakozott úgy 100 gyógyszerész.3 Az utolsó békeévben 2343 hallgató iratkozott be a kolozsvári egyetemre. 4 A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar történelem tanszékein évtizedeken keresztül alig történt személyi változás. Az 1900-es évek elejétől fogva a magyar történelem tanszéknek Szádeczky-Kardoss Lajos, az egyetemes történetinek pedig Márki Sándor volt a professzora. A művelődéstörténeti tanszék élére 1911-ben Erdélyi Lászlót nevezték ki. Márki Sándor és Szádeczky Lajos az egyetemi közéletben is a legaktívabb tanárok közé tartozott. A tanítás mellett jutott idő kutatásra és szakmai, közéleti tevékenységre is. Márki szemeszterenként egy vagy két előadást tartott, ez általában heti négy-hat órát jelentett. Az 1906/1907-es és az 1907/1908-as tanévben fő előadásának heti négy órát szentelt. A heti négyórás nagy előadás mellé az első félévben egy szűkebb témával foglalkozó egyórás előadás társult. A második félévben viszont a négyórás előadás mellett csak szemináriumi gyakorlatot tartott. Általában az első félévben két előadást és egy szemináriumot, a másodikban többnyire egy előadást és egy szemináriumot hirdetett meg. A kötetünkben közölt naplóbejegyzések tanúsága szerint egy félévben fordult elő az, hogy négy címen tartott előadást és szemináriumot. Az 1911/1912-es tanévben a két előadás és a szemináriumi gyakorlat mellett Történet filozófia címen még egy előadást iktatott be. Ekkor készült Történet és történetirás című könyve, s az írást minden bizonnyal összekötötte egy előadással. A tíz órában megtartott történetfilozófiai stúdium érdeklődést váltott ki a diákok körében, 72 hallgató jelentkezett rá. Összességében Márki szemeszterenként heti hat-hét órát tartott, de a második félévben olykor csak négyet. Egy-egy félévben az előadások és a szemináriumi gyakorlat együttvéve 60–80 órát jelentett. A két szélső érték 40, illetve 140 óra. A 140 óra az 1906/1907. év második félévében, egy négyórás előadás mellett jött össze. 1 Gaal György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korsza kai és vonzatai. Kolozsvár, 2001. 35–39. p. 2 A Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem almanachja az MCMXIV–XV. tanévre. Ko lozsvár, 1914. 7. p. 3 Gaal, i. m. 36–40. p. 4 Almanach, 1914. i. m. 7. p.
