Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
5 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. Az utolsó szép évtized Kötetünk Márki Sándor naplóinak harmadik részét tartalmazza. Az első kötet az 1873 és 1892 közötti naplójegyzeteket adta közre, az első bejegyzés írásakor Márki másodéves egyetemi hallgató volt, 1892-ben pedig a kolozsvári egyetem frissen kinevezett tanáraként zárta le a számára fontos esztendő krónikáját. A második kötet az 1893 és 1903 közötti évek, vagyis az első kolozsvári évtized anyagát tárta a nyilvánosság elé. 1904. január 1-jén, a harmadik kötet első mondatának papírra vetésekor a naplóíró 51. évében járt, s elérkezett pályájának zenitjére. Az utolsó békeévtizedben a legismertebb és legtekintélyesebb kolozsvári egyetemi tanárok közé tartozott, az 1906/1907-es tanévben a Bölcsészkar dékáni tisztét töltötte be, 1914-ben az egyetem rektorává választották. 1912-ben megkapta a legnagyobb tudományos címet, az Akadémia rendes tagja lett. Ebben az évtizedben jelent meg több kiemelkedően fontos monográfiája, mindenekelőtt háromkötetes Rákóczi-biográfiája. Több mint harminc évvel első megjelenése után újraírta korábban nagy visszhangot kiváltó Dózsa-monográfiáját. 1910-ben jelent meg két kötetben, mintegy 1400 oldalon egyetemes története. Évi 25–30 publikációja között más kötetek is napvilágot láttak. Ráadásul Márki nemcsak szaktudós volt, a művelt közönség számára is sokat írt, mégpedig könnyed kézzel, jó stílusban. Szívesen szerepelt emlékezetpolitikai rendezvényeken, a tekintélyes, népszerű előadók közé tartozott. Mindemellett még tankönyveket is írt, magyar és egyetemes történeti, valamint földrajztankönyvei az 1910-es években már a 10. kiadás körül jártak. Márki Sándor sokrétű történetírói és tanári tevékenysége révén egyik leghatásosabb formálója volt a dualizmus korában kialakult s elemeiben nemzedékeken keresztül továbbélő magyar történeti emlékezetnek. A felsorolásból az derül ki, hogy a századforduló utáni évek Márki életének legsikeresebb időszakát hozták el. Ez a megállapítás fedi a valóságot, ám a siker évtizedét baljós árnyak kísérték. A századforduló után jelentkező s újra és újra ismétlődő belpolitikai válságok kimondottan aggasztották a nemzetközi viszonyokat jól ismerő Márki Sándort. Bár a politikának nem adott nagy teret naplójában, a legfontosabb belpolitikai konfliktusokra, a Balkánon zajló változásokra gyakran reflektált. A sikerek közepette változott történészi pozíciója is: számára megkérdőjelezhetetlen tételnek számított az, hogy a történettudomány forráskritikán alapuló szaktudomány, ugyanakkor a nemzeti identitás erősítésének eszköze. Ezt a két tényezőt az évek múlásával egyre nehezebb volt összeegyeztetni. Szekfű Gyula A s záműzött Rákóczi jának vitája – amelyben egy ideig Márki Sándor is részt vett – azt dokumentálta, hogy a két tényező korábban oly megnyugtatónak látszó harmóniája végképp felbomlott. Bár a felszínen alig látszott, de ez a vita módosította Márki történészi megítélését. A baljós árnyak megjelenése után 1914-ben megmutatkozott a közvetlen fenyegetés, a bizonytalan kimenetelű háború. Jelen kötet az első háborús év krónikájával zárul. A naplóbejegyzések egyelőre optimizmust, legalábbis nagyfokú önfegyelmet tükröznek, de már sorjáznak a veszteségek, és a jövő mind bizonytalanabbá válik. Az első kötet bevezetőjében Márki pályáját tekintettem át röviden, a második részben a Márki Sándor, a kolozsvári egyetem tanára című bevezetőben a katedra el nyeréséről, tanári működéséről s társadalmi beágyazódásáról írtam. Az 1904 és 1914 közötti évek naplójegyzetei előtt a Márki pályájának negyedik évtizedét meghatározó tényezőket szeretném sorra venni.
