Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
441 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 okt. 25. Éppen mikor Bélát az utcaajtóig kísértem, lépett be hozzám Forster Gyula báró, a Műeml. Orsz. Bizottságának elnöke és Möller István műépítész. Gyulafehérvárról jöttek, s a Hunyadi Jánosnak (helyesebben Lászlónak?) ott levő koporsója két címeréről akarták vélekedésemet hallani. Én arra szavaztam, hogy az egyik apai, a másik anyai címer; s ez utóbbit a restauráció torzította el úgy, hogy Geréb- vagy Szilágyi-címer helyett Fraknói és Varjú Szapolyai-címernek tarthatta. Kedélyes beszélgetés után távoztak, hogy még az esteli vonattal tovább utazzanak B[uda]pestre. okt. 26. Az öreg Hanvay Zoltán hosszú levélben elmélkedik a háborúról, melyben több unokája vesz részt és szidja a rémhíreket terjesztő újságokat. Közli velem Tiszta Istvánnak ebben az ügyben okt. 11-[én] hozzá intézett levelét, mely szerint sok száz kilométer hosszú határt az orosz betörési pontok megszállásával nem lehet megvédeni. Erre az egész hadsereg sem volna elegendő. A helyes védelem – Tisza szerint – csak az lehet, hogy a főbb vonalakra gyönge megfigyelő posztokat helyezünk el, és beljebb, az ország belsejében tartunk rendelkezésre olyan erőt, amelyet oda vethetünk, hol csakugyan ellenség mutatkozik. Ez történt most is (október elején). S bár legnagyobb sajnálatára nem sikerült a háború csapásaitól megmentetnünk, az egész orosz betörés – rájuk nézve – nagyon is passzív eredménnyel végződött. okt. 27. A városi és a megyei hadsegélyező bizottságok beszámoló ülésén, melyre gr. Bethlen kormánybiztos engem is meghítt, a központi hadsegélyező bizottság képviseletében gr. Apponyi Albert fogadta a jelentéseket. Másfél óra hosszat elég száraz volt a gyűlés, de végül Apponyi – bár kissé rekedten – igen szép buzdító beszédet tartott. Ebben a háborúban – szerinte – arról van szó, Magyarország tovább létezzen-e, vagy sem. A vereség letörölné hazánkat a földgömbről, Erdély pedig semmi esetre sem maradna többé Magyarország kiegészítő része. Ebben az élethalálharcban nincs helye sírásnak, gáncsoskodásnak, s vétkezik a haza ellen, aki csüggesztő híreket terjeszt. Különben is minden ésszerű megállapítás szerint győztesen kerülünk ki a küzdelemből, s az utánunk következő nemzedékek a biztosított béke áldásait fogják élvezni. Éppen azért a hadjáratnak előbb nem szabad befejeződnie, míg oly eredményt nem tudunk magunknak biztosítani, mely kizárja azt, hogy a háborút tíz esztendő múlva újra kelljen kezdeni. Hite szerint hazánk önálló és egységes létele ebből a háborúból annál erősebben fog kikerülni, mennyivel erősebbnek bizonyul a nemzet ebben a háborúban.57 – Beszéde után észrevett, odajött és kezet fogva búcsúztunk. Csak holnap megy haza. okt. 28. Lujza kétségbeesetten írja, hogy urán (Spitkó Lajos) öt orvos konstatálta a májrákot, mely oly gyorsan végez vele, hogy már temetéséről is elmélkedik. Emiatt feleségem egész nap sokat sírt. S reméljük Istentől, hogy a baj jóra fordul. okt. 29. Ahogy évenként jó előre meg szoktam jósolni, okt. 29-e megint szép, verőfényes nap volt. De a Történelmi Szemlé ben mégis lecsapott rám a ménkű Szekfű Gyula vála -57 Apponyi Albert gr. Kolozsvárt. Kolozsvári Hírlap, 15. évf. 1914. okt. 28. 259. sz. A terjedelmes tudósí tás része Apponyi Albert beszéde.
