Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1913
387 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913 leánya) nagyon szívesen fogadtak. Három kislányuk és egy kisfiuk is mindjárt elcsacsogta, mit írtak a nagymamájuknak, aki csakhamar szintén megérkezett, valamint gr. Bethlen József és neje s gr. Teleki Domokos is. Ebéden és vacsorán együtt maradtunk – sőt a gyűlésen is, melyet a Kultúrházban (az átalakított és renovált fejedelmi kúriában) az Erd. Múzeum tartott. Esterházy szép megnyitója után Erdélyi Pál értekezett Jósika Miklósról, Sándor Imre Erdély magyar nemzetiségeiről, Harmath Domokos a közműv. házról és Bíró Balázs a perbeli hazugságokról. Azután a Múzeum nevében megkoszorúztuk Jósika szülőházát. Míg elég komikus módon keresték, hová akasszák fel az Akadémia és a Múzeum koszorúját, megismerkedtem Benedek államtitkárral. Megnéztük a városházán egykori tanítványomnak, Körösfői Kriesch Aladárnak legszebb alkotását is, a Dávid Ferenc-képet. – Délután a társaság nagyobb részével bejártam a sóbányát, s belekiabáltam a visszhangba. Bemutatták a sófejtést is, amely ezentúl nagyobb arányokat ölt, mert a marosújvári bánya veszedelme következtében ezt a bányát is nagyobb erővel kívánják művelni. Este 6–9-kor ismeretterjesztő előadás a Közműv. házban; – az előadást Cholnoky Jenő amerikai képei nyújtották el a végtelenségig. Akkora közönség volt, hogy sokadmagammal én is a melléktermekbe szorultam. – Vacsoránál gazdámnál, a grófnál különösen feminista kérdések iránt érdeklődtek. Az öreg grófné hazautazása után végre aludni tértünk. Torda, okt. 12. Ma tíz esztendős az én Sándor unokám. Isten éltesse és áldja meg minden jóval! – Délelőtt Sándor Imrével és Szádeczky Bélával hamarosan átnéztük a városháza vasládájának régi okleveleit s meggyőződtünk róla, hogy nem igaz, amit a városban beszélnek: megvannak a város kiváltságlevelei (11 db). – Azután meglátogattam rokonaimat, Kecskeméthy László segédtanfelügyelőéket. – 11-kor kezdődött a Közműv. ház felavatása, melyen, s tegnap is, én a Magyar Turista Egyesület[et] bölcs hallgatással képviseltem. Kiemelkedő pontja Benedek Sándor és Vertán Endre tordai képviselő szép beszédei voltak, s Harmath Domokos és Lux Kálmán műépítész (a ház renovátora) jelentései. Megtekintettük az alsó termekben elhelyezett háziipari kiállítást is. A közebéden, amelyet a Vigadóban a város adott, Hornyánszky Gyula (az Akadémia morózus képviselője) és Csegezy tordai táblabíró közt ültem. Délután kissé pihentem otthon, de – mivel a reggeli elől elszöktem – az uzsonnát és a korai vacsorát kedves háziasszonyom már nem engedte el. Még gyászban lévén (apja miatt), már nem jött el a hangversenyre, hol én sok szép lány és asszony közt (Papp Domokosné, Gálos Aladárné, Veress Margit, Bardócz Gyuláné) feszítettem egy páholyban: a szereplők páholyában. Mikor mindnyájan egy-egy nagy virágcsokorral tértek vissza, Harmath Domokos pedig nekem egy példányt adott az éppen akkor osztogatott tordai Emlék könyvből, erre mutatva, tréfálkoztam, hogy ez mégsem járja: a nők virágokat kapnak, én, a felolvasó (Torda múltjáról olvastam54 ) csak száraz leveleket. Összemosolyogtak – s távozásomkor Veress Margit egy kis csokrot adott át emlékül: mindenik nő egy szál virágot adott bele a maga csokrából. – Gazdámmal, (Bethlen Sándorral) s gr. Teleki Domokossal és Gyárfás Elemérrel egy teára még benéztünk a kávéházba, hol nagyon élénk volt az élet, s azután szép csöndesen hazatértünk. Kolozsvár, okt. 13. Társaim közül 27-en kirándultak Torockóra; én még kissé maradtam; ellátogattam Harmath Domokoshoz, ki elmesélte egész élettörténetét s még egyszer tövéről 54 Torda multja. In: Harmath Domokos (összeáll.): Emlékkönyv a tordai fejedelmi curia „Magyar Köz müve lődési Ház” felavatási ünnepélye alkalmából [...]. Torda, 1913. 32–38. p.
