Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1911
284 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1911 máj. 24. A ház, amelyben lakom, a ref. teológia tulajdona lévén, rajta fekete zászló hirdeti, hogy ma reggel 1⁄2 3-kor meghalt a ref. egyházkerület főgondnoka, Bánffy Dezső báró, a vaskezű volt miniszterelnök, ez a tetőtől talpig magyar ember. Én itt csak néhányszor találkoztam vele. Ny. b.! – Singerék tudatják, hogy Pallóssal a polg. leányiskolák IV. osztálya számára írt magyar történetünk második kiadásából 4950 új példányt készíttet, de elhagyja „a mai viszonyok mellett” a második kiadás jelzését. – E félévi tandíj fejében 1230 koronát kellett volna kapnom, persze, semmit sem kapok. máj. 25. Gróf Bánffy Miklós mondja, hogy a gyalui uradalmat, amelyet őse, Bánffy György, az első gubernátor vett meg, atyja, György, most 2 1⁄2 millió koronáért visz szavásárolta a Rosenberger családtól, mely a Bánffyak leányágától, az Esterházyaktól, Csákyaktól stb. egyenként szerezte meg. Bánffy György ez uradalmat leányának, Barcsay Tamásnénak adja ez év dec. 31-én; a Rosenbergerek jövő évi május 5-ig maradhatnak. Gratuláltam a szép honfoglaláshoz. máj. 26. Karunk mai ülésén Bleyer tanszékére Schmidt Henriket híttuk meg Debrecenből, és előadásom alapján személyileg minősítettük Veress Endrét 7 szavazattal, 4 nemmel és 2 üres cédulával szemben az újkori történelem (XVI. század) magántanárságára. Bírálója rajtam kívül Szádeczky lett, aki pedig ülés előtt szemrehányást tett, miért erőltetem a dolgot. Este a boldog Veress és felesége volt vendégünk. A kávéházban találkoztam Gombocz Zoltánnal. máj. 27. Richter Aladár írásbeli indítványára az egyetemi tanács tagjainak értekezlete megbízta Pósta Bélát, mint a legközelebb érdekelt Bölcsészeti Kar dékánját, hogy Rákócziról írt könyvem megjelenése alkalmából barátságos lakomára hívja össze az egyetemi tanerőket. Az ilyen megtisztelő előzményű lakomát – Böhm K. halála miatt egyheti halasztással – ma tartották meg a Mensa Academicában, közel 40, minden karbeli tanár jelenlétében. Rám nézve felejthetetlenül kedves, mert bensőséges este volt ez, melyet Pósta egy kidolgozott hosszú üdvözlettel vezetett be, s tanártársaim szeretetét tolmácsolta abból az alkalomból, hogy könyvem megjelent, s én tovább is megmaradok ez egyetem kötelékében. Lechner prodékán az egyetem nevében köszöntött Szádeczky rektor helyett, kinek távollétét a jelenlevők egyhangú helyeslése mellett – illetlennek jelentette ki. Olyan kemény kifejezés, amilyennel működő rektort nálunk nyilvánosan és félhivatalosan még aligha illettek. (Szádeczky előzőleg azzal mentette ki magát előttem, hogy a holnaputáni egyet. ünnepségre megnyitó beszédet kell írnia.) Erdélyi László a régi tanítványok, Fabinyi Rudolf, mint dékán, a Matem. Kar nevében üdvözölt, s leghálásabb köszönetem után még Cholnoky Jenő és Kossutány Ignác is felköszöntöttek oly melegséggel és barátsággal, amilyennel ilyen óvatos és kritikus testületben nemigen szokás szólani. Vacsora és egy kis kávéházi beszélgetés után a társaság 11 óra tájban oszlott szét. máj. 28. Veress Endre Fontes rerum Transylvanicarum címmel vállalatot indít, s évenként két 20–20 íves kötetet ad ki. Az első kötet22 kefelenyomatának elkészülte alkalmából 22 Veress Endre (gyűjt. és közrebocsát.): Epistolae et acta Jesuitarum Transylvaniae temporibus principum Báthory. Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából, 1571–1613. 1–2. köt Kolozsvár–Bp., 1911. (Fontes rerum Trasylvanicarum. Erdélyi történelmi források; 1.).
