Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1907
170 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1907 nov. 26. Ivánka ma már pár lépést tett magában. Három nap múlva lesz 15 hónapos. nov. 27. Karunk ma Cholnoky jól megokolt indítványára tiszteletbeli doktorrá választotta Déchy Mórt a Kaukázusról kiadott díszműve megjelenése alkalmából. dec. 1. A nagy mulatozás közben Ivánkát (ki 29-én volt 15 hónapos) a nyakamba kaptam és – elvágódtam vele. Az első pillanatban azt hittem, hogy agyonütöttem édes kis jószágomat. Sírt, de egy jókora dióval a homlokán megmenekült, s pár pillanat múlva a tükörben levő alakjára mutatva motyogta: „Ott a baba!” Ez a négytagú szó volt első nagyobb szónoklata. Én nagyon megütöttem könyökömet és lábaimat; de ezzel majd csak rendbe jövök. dec. 2. Egy, állítólag 180 kilós disznót öltünk. A gyerekek még ilyet sem láttak. dec. 5. Bártfán dec. 2-án meghalt Homolka József, élete 67. évében. Igazán megköny nyeztem. Egy negyedszázadon át élénken leveleztünk;37 levelei becses adalékok a ma gyar kartográfia történetéhez, amelyben neve a Lipszky, Schedius neve mellé sorakozik. Nyugalmazott főnöke volt az Államnyomda kartográfiai osztályának. Cholnoky kért, írjak róla egy kis nekrológust38 és esetleg tartsak emlékbeszédet róla a Földr. Társ.-ban. Ő már keveset tud róla; annak a jele, hogy könnyen felejtünk. A kedves öregért holnap csöndes gyászmisét mondatok a Szent Mihály-templomban. Nyugodjék békében! – Este Stauber József n[agy]váradi főreálisk. igazgató haláláról értesültem. Egyidős volt velem s 9 esztendeig tanárkodtunk együtt Aradon. Nyugodjék békében! Denique: „Mindnyájunknak el kell menni!” – Érettünk is eljön a Mikulás, de komolyabban, mint Banner Jancsi az unokáimnak. A nagyszakállú bácsit meghatva, de félelem nélkül fogadták, ámbár teljes hittel. A Mikulás először Lacikát kérdezte meg, hogy’ híjják? „László vagyok – felelte a kicsi. – Van egy lovam, de Sanyi letörte a fülét.” „No, ne árulkodjál – feddette a Mikulás –, mert levágom a nyelvedet ezzel a nagy bicskával.” Laci ezt lehetőnek tartotta, s azután nagyobb objektivitással, elfogulatlanul beszélgetett tovább. Sanyi kerekre nyílt szemekkel, kezemet fogva hallgatta odáig, míg a Mikulás megkérdezte: „Hát, te ki vagy?” Biztatásomra s velem előrelépett; de a Mikulás rászólt: „Ereszd el a nagyapád kezét, úgy gyere ide!” Ekkor sírva fakadt s átölelt; de mikor a Mikulás előhúzta a feneketlen zsákból Lacinak a csacsit, Ivánkának a gumibabát, ismét érdeklődni kezdett. „Neked, úgy látom, nem hozott semmit” – súgtam oda. „De hozott – súgta –, hallottam zörögni zsákjában a másik szamarat.” Ez csakugyan elő is került, s kenetes intelem és kézcsók után a gyerekek örömmel látták távozni a Mikulást, sőt Sanyi most már, egy kis biztatásra, ajtót is nyitott neki. (Egyébiránt az intelmek annyira használtak, hogy az egyik szamarat még azon este sikerült összetörniük, a másiknak pedig fülét kitépniük.) 37 Az MTA KIK Homolka József 84, 1879 és 1907 között Márki Sándorhoz írott levelét őrzi. MTA KIK Ms 5162/153-236. 38 Homolka József ( 1840 – 1907. ) [Nekrológ.] Földrajzi Közlemények , 3 5 . köt. 1907. 10. sz. 460 –4 61. p.
