Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1906
118 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1906 márc. 17. Gyönyörködtünk egy színházi hangversenyben Yvonne de Tréville szép hangjában. márc. 18. Nevem napján valami 40-en üdvözöltek levélben, 30-an személyesen. Szemináriumom tagjainak egy részét Puskás Endre vezette. Kaptam virágokat, csokrokat, s Marcitól – török puliszkát, a két unokától kézfogásos gratulációt. márc. 19. Az egyetem előtt találkoztam Petelei Pistával, kinek az Irod. Társ.-ban tegnap tartott felolvasását névnapi vendégeim miatt meg nem hallgathattam. Ősz egészen, de már nem egészen cinikus. Este a színházban Y. de Tréville búcsúföllépte a Sevillai borbélyban. Tüneményesen szép hangfestés volt a zenelecke jelenlétében [sic!] betétül a Lakmé ból énekelt Csengettyű-dal a. A reumát körülbelül kitapsoltam bal karomból. márc. 20. Az ifjúság mai Kossuth-ünnepén nekem kellett volna felolvasást tartanom, de nem tartottam, mert az a 7–8 tanártársam, akivel a kávéházban közöltem az ifjúság kívánságát, ellenzéki létére is fölöslegesnek tartotta a más években meg nem ült ünnepet. Vonakodott Kossutány Ignác is, de végre is vállalkozott és szép, higgadt közjogi tanulmányt olvasott fel. márc. 21. A tavasz zimankós első napjára bal karom egészen rendbe jött. De most meg feleségemet bosszantja a szemén támadt árpa. – Mariska is írja, hogy Lacika egy kissé bágyadt, de dr. Kronstein nem vesz rajta észre semmi aggodalmasabb változást. Talán csak foga jön. márc. 24. Meghalt Buday Lajoska 17 éves korában. Kisebb korában, míg ebben a házban lakott, sokat eltréfáltam a jóképű, élénk fiúval. Ny. b.! márc. 31. A lefolyt héten semmi különösebb nem történt. 27-én lettem 53 éves. Unokáim apró kedveskedései tették kellemessé. – Anyjuk írja, hogy játszás közben Lacika földre tottyant, megütötte magát, sírt. Sanyi mindjárt odasietett s vigasztalta: „Ne sílj, Lacóka Kacóka! Veld meg cúnya fődet: ni, Bindike is veli!” – A konyha ablakából kinézve, sapkája kiesett az udvarra. Egy tyúk azonnal odafutott megvizsgálni, mi fekszik a földön. Sanyi erre kétségbeesetten fenyegette: „Nana, kakas! Nem szabad elvenni Bindinek a sapkáját!” – Délben (éppen a nagyapja születésnapján) ebéd közben az öreg kihalászott a zsebéből egypár szem fehér paszulyt s vicceskedett: „Né! Szép kicsi fejér tojások!” S hozzátette: „Krisztina tojta!” (Ti. Krisztina szakácsnétól kapta.) – Máskor meg helytelenkedett az ebédnél. Apja rászólt: „Viseld magadat tisztességesen. Érted?” „Ért Bindike magyarul!” – felelte a gyerek. (A napokban alkalmasint németül szólt hozzá valamelyik tiszt, s erre az öreg nem reagálván, a cseléd mondhatta, hogy ért magyarul. Ez juthatott eszébe.) Laci is tudja már mondani, hogy „lát”. Ez annyit jelent, hogy emeljék föl, mert látni akar valamit az ablakból. április 7. Szentkirályi Gyula és fia (keresztfiunk) szállóvendégeink voltak márc. 26-tól ápr. 2-áig, amíg (Páris utcai lakásukat odahagyva) Mikó utcai díszes, új házukban elhelyezkedhettek. Ma azután az új lakásban négyen annál vígabban ültük meg pezsgővel az
