Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1895
Márki Sándor naplói II. 1895 107 Luzern, júl. 23. Négy után keltünk, de borult idő lévén, nem ültünk fel az első hajóra, hanem - ebben a szolid, de meglepően megdrágult városban - étlen-szomjan bolyongtunk, míg 7 után hajóra ülve, megreggelizhettünk. A Vierwaldstátti-tavon való körutazásnak elég szép idő kedvezett, csak hideg volt egy kicsit. Most már, azt hiszem, tisztában vagyok a tó környékével. Visszafelé hajózva, Spitkóék Vitznauból hazamentek, mi azonban, a fellegekkel nem törődve, felhúzattuk magunkat a Rigire. 2-!A 6-ig azonban oly óriási köd volt, hogy a Kulm-szálloda sorházába szorultunk. Végre az alszél hajtani kezdte a fellegeket (ami maga is szép látvány volt), s azután félórára teljesen kitisztult a szemhatár s mindent jól láthattunk. Persze, volt öröm, hogy mégis gyönyörködhettünk a felséges panorámában, mely 6 év előtt nem nyílt meg előttem. Csakhamar ismét beborult a Rigi, de mi akkor már kibékültünk a világgal. Lefelé vagy 40 angol rendkívül zajos társaságában jöttünk. Ha mi járnánk akkora zajjal a világban! Este 'A 10 után érkeztünk haza. Interlaken, júl. 24. Reggel Vá 10-kor hagytuk oda Luzernt. A Vierwaldstátti-tó alpnachi része s a Sarni- és Lungern-tó mellett vezetett át utunk. Kár, hogy ezt, a Brünig-hágón át, a túlzsúfolt kocsiban, famíliám nem élvezhette mindenütt egész szépségében. Annál jobban gyönyörködtünk valamennyien a meiringeni Aareschluchtban, melynek megtekintésére kiszálltunk, s melyet alkalmunk volt összehasonlítani a néhány héttel azelőtt látott Tordai-hasadékkal. A kocsis miatt (ki ostoba volt, mint Teli Vilmos legtöbb ivadéka), kelletén túl is gyalogoltunk, mert nem a kellő helyen várt be. A Reichenbachfall azonban feledtette velünk a svájciak eredendő bűnét. A Brienzitóban mindamellett is gyönyörködtünk, hogy a sok tó miatt már szinte víziszonyba esünk. Interlakenben a Sz. Gotthardba szálltunk s vagy 2 órahosszat bejártuk az egész telepet, melyre oly méltóságosan tekint le a Jungfrau s melynek útjait a világ legszebb vén diófái szegélyzik. Este 'A 9-kor a gőzhajóállomáson bevártuk Spitkóékat s kedélyesen töltöttük az időt. Interlaken, júl. 25. A mai napot a Berni-felföld óriásainak megtekintésére szántuk. A rendkívül merészen épített, de ostoba és szemtelen konduktorokkal ellátott vasúton bejártuk a két Lütschine-völgyöt, Lauterbrunnenből a hatalmas siklón fölmentünk Mürrenbe, hol az Eiger, Mönch, Jungfrau, Schw. Mönch stb. jegeseit szinte közvetlen közelből csodáltuk; azután ismét lemenve Lauterbrunnenbe, hol az asszonyok nem akarták felhasználni az időt az előttem már ösmeretes Trümmelbach megtekintésére, fölszálltunk a Scheideggbe és Grindelwaldba vivő vasútra, s most más oldalról ismertük meg a jegeseket, különösen a Wengernalpot s Grindenwald fölött a Wetterhornt. A tíz ízben való átszállás sok tolakodással és kellemetlenséggel járt ugyan, de ez a látvány még több kellemetlenséggel is kibékített volna. Este % 9-kor érkeztünk haza, s vacsora után még egy sétát tettünk, hogy lássuk Svájc Anna-napi nemzeti ünnepének „helybeli” részét. A Faulhorn csúcsa ki volt világítva, a gyógyterem előtt tűzijátékot rendeztek s fáklyás és kántáló gyerekek járták be az utcákat, vékonyabb hangon jodlírozva, mint tegnap az omnibuszos kocsisok. Interlaken, júl. 26. Ezt az egész napot pihenésre szántuk. Hanem azért délelőtt mégis folyton jártunk, nézve boltokat, az 1528-[ban] feloszlatott kettős kolostort s keresve, de nem
