Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1895
104 Márki Sándor naplói II. 1895 eldicsekedett, hogy az idén a Theresianumban már magyar vizsgálatot tétetett növendékeivel. Ischl, júl. 10. Reggel 7-től este 6-ig tartó úton érkeztünk ide. A roppant hőségért feleségemet, leányomat teljesen kárpótolta a szép vidék, főképp természetesen, Attnangtól délre idáig maga a remek Salzkammergut. Megérkezve, azonnal átöltözködtek s vagy két óra hosszat sétálgattunk Ischlben, melyért magáért egyszerre nem tudott fölmelegedni a feleségem. Salzburg, júl. 11. Az egész délelőttet járkálással töltöttük. Legtovább időztünk a Sirius-hegyen levő Franz-Josef-Wartén, s az öreg tanító, ki a messzelátókat kezelte, elbeszélte, milyen barátságos volt iránta ittlétekor Wekerle, kinek fia - nem tud németül. A jó levegő, a szép panoráma egészen felvillanyozott bennünket. Du. 3 órakor hagytuk oda Ischlt; St. Wolfgangig együtt mentünk a szintén kolozsvári dr. Hönczcel s feleségével; famíliám ezúttal először ült ugyan III. osztályon, de sohasem érezte magát vasúton kényelmesebben, mint a három bájos tó s a Schafberg, Drachenstein stb. szemlélése közben. Este 6-kor érkeztünk Salzburgba, hol az új Electricitát-szálloda III. emeletén kaptunk szállást, melyről utóbb kitűnt, hogy padlásszoba; a família ezért eleinte dohogott ugyan, de midőn a városban 3 órahosszat tett séta után hazaérkeztünk, ezt is barátságosnak találta. így szokik az ember mindenhez. Különben Salzburg 9 év óta, mikor láttam, sokat szépült és haladt. Valóban nem merem, főképp tisztaság és rend tekintetében, összehasonlítani a mi népesebb Kolozsvárunkkal. Salzburg, júl. 12. 2 frt-os reggelink után „mérgesen” odahagytuk az elegányos Hőtel Electricitát [et] s átköltöztünk a Hőtel zum Steinhoz, hol tegnap nem kaptunk szobát. Végre Vá 10-kor látni indulhattunk. A városban összetalálkoztunk volt tanárommal, Makróczy Gáborral s nővérével, s velük azután kedélyesen töltöttük a napot. Együtt ebédeltünk igazán gemütlich a Stiftsbäckereiben, együtt néztük meg a hellbrunni vízműveket, onnan szakadó esőben hazatérve az órajátékot, a tüzet stb., s este a jó klosterneuburginál ismét együtt kedélyeskedtünk, megnyugodva a Makróczytól Herr Schmarrn-nak elnevezett pincér ama próféciájában, hogy addig tart a szakadó eső, míg el nem áll. A látott dolgok szépségeiről leányom külön naplót vezet, s így az út e részének vázolását reáhagyom. Holnap Makróczyék már Wöhrishofenbe indulnak kneippolni, s így elválnak utaink. Salzburg, júl. 13. Nagyon nedves volt ugyan az idő, de egy omnibuszon mégis nekiindultunk a Königseenek s útközben Almbachk[l]ammban összebarátkoztunk Börzsönyi Sándor nyug. mérnökkel, feleségével (kit eleinte lányának néztem) s egy idősb nőrokonával. Velők tettük meg azután az egész utat, ganz gemütlich, ámbár Börzsönyi uram, ki most bécsi ember, egy kukkot sem tud magyarul. St. Bartholomäig s vissza csolnakáztunk, gyönyörködve a szépségekben s visszatérőben - a kacsák etetése közben - egy kis viharformát is végigélvezvén. A berchtesgadeni sóbánya elragadta a szegény németeket, kik magyarországi sóbányát még sohasem láttak, mivelhogy azokat megnézni nem divat. Sokat mulattunk az asszonyok bánya-öltözékén (Marci igazi fiú volt), a Rutschbahnon hősiesen viselték magukat. A bájos vidék lekötötte egész figyelmünket, r. V2 8-tól este % 8-ig s az idő is csak néhányszor pityergett,
