Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Őze Sándor: Szegedi Kis István és a gyulai reformáció
76 VÁROS, URADALOM, VÁR katonaság. A kapitány ezzel igyekezett feledtetni eddigi vétkeit. Szegedi pedig a hódoltság protestáns vezetője lett. A tiszántúli szomszédos terület, a Duna felé vezető út nagyon fontos volt az 1552 után Eger felé elzárt Gyula számára. Egy lehetőség volt az elszigeteltségből való kilábalásra, a vártartomány jóindulatának megnyerése. Kerecsényi még ha olyannyira tisztában volt is a reformáció különböző hitágazatainak különbségével, amiben nem vagyunk biztosak, akkor sem a szimpátia döntött cselekedeteiben, hanem a vár biztonságpolitikai érdekei.34 Szegedi annak a vársornak és hozzákötődő vár- és parasztkatonaságnak volt a lelkigondozója és tanítója, melynek központi várai Temesvár, Csanád, majd Gyula lettek, a Dunántúlon pedig új működési helye a Szigetvárra épülő várhálózat. A délvidéken a reformáció elterjedése mindenképpen összekötődött egy ekkor már 150 éves „apokaliptikus hagyománnyal”, melyben a végítélet népének szerepét a török játszotta. Az életforma pedig a katonasággal kötődött össze. A betörő ellenség célja mindkét oldalon a lakosság elüldözése vagy saját területére való áttelepítése, ahol már neki végez várfenntartó, hírszerző, utánpótlásadó és katonai szolgálatot. A sikert a háborús tűzfészek állandósítása jelentette az ellenséges területen, a terror, ami ellen ellenterrorral lehet csak védekezni, visszaütni a labdát, és a másik fél részén létrehozni a tűzfészket. A lakosság nélkül maradt vár megtarthatatlan volt. Katonaparasztsággá alakult át a terület parasztnépessége is a század folyamán és belenyomorodott ebbe az életformába. Az európai hadviseléstől különböző, állandó, totális háborút folytató törökkel szembeni területvédelemre rendezkedtek be. A terület központi vára irányította a védekezést, ehhez több kisebb erősség csatlakozott, melyeknek stratégiai és hírszerző feladatuk volt. A környék pa- fasztkatonasága minden esetben mozgósítható volt a profi elitkatonaság 34 Ha azonban mégsem ez befolyásolta a döntést, akkor maga a több ezer főnyi katonaság és hátterük, a parasztkatona réteg gyakorolt nyomást a várkapitányra. Kerecsényi László visszafogadta a menekülő, lutheranizmusa mellett kitartó Sztárait, aki a Szegedi és tanítványai által átalakított dél-dunántúli területről tért vissza az Alföldre, de nem tudott a katonaközösség hitelveihez idomulni. Ők Szegedi kiszabadulásáért könyörögtek, ahogy a Debrecent irányító Melius is és háttérben a másik hatalom, az erdélyi fejedelem is. Kerecsényi elbocsátotta Sztárait, aki pedig az őáltala is követett evangélikus vallási indíttatásának megfelelően tanított. Sztárai Sárospatakra ment először, de ifjúságának színhelyén, a Perényi-udvarban az egész életét a végeken töltő ember már nem tudott beilleszkedni. Ha igaz az, amit Bornemisza Péter pletykál róla, hogy „megbírta a harag és a bor is”, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy inkább olyan katonaközösségben érezte jól magát, ahol ezek a vétkek nem számítódtak be úgy, mint egy udvari környezetben. Sztárai ezért ment azután Pápára, mert a soproni német ajkú evangélikus városban nem járt sikerrel. Pápa ekkor még az észak-dunántúli protestáns körzethez tartozott. Reformációja viszonylag korai időben zajlott le. Ekkor erős katonaközösség irányított a háttérben. Esze, i. m. 173.
