Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
Blazovich László f Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 29 séi, a földesúré maradtak. Hasonló helyzet állt fenn az öröklés esetében, amelyet a Hármaskönyv ír le,57 ezért nem került be iratba vagy oklevélbe. A szokásjog szabályozta. Az ingóságaikat viszont szabadon örökíthették. A privilégiumlevél az örökös nélkül elhaltak ingó vagyonáról is rendelkezik.58 Az uradalom területén pedig földet szabadon bérelhettek.59 A 16. század közepétől már nemcsak egyes személyek, hanem maga a város is bérelt földet.60 Nagy könnyebbséget jelentett a gyulai polgárok számára megszabadulásuk a munkajáradék terhe alól. Az 1525-ös jövedelemjegyzék egy cikkelyében szerepel mentességük.61 Ugyanakkor a zsellérek az uradalom falvainak jobbágyaihoz hasonlóan évente kötelesek három napot robotban dolgozni, továbbá az allódiumon termesztett gabonát tized részért elcsépelni.62 Bizonyos fuvar és szállítási szolgáltatással, a malomgátak és a hidak karbantartásával azonban tartoztak uruknak.63 A mesteremberek és halászok számára szintén előírtak munkajáradékot.64 A 15. és 16. század első fele Magyarországának egyik legnagyobb uradalma jövedelmeit mások (vámok, bírságok) mellett a telkek után fizetett adók, a bérletbe adott földek és az allódium bevételéből nyerte. A 16. század első harmadából származó összeírások a majorsági gazdálkodás kiteljesítésének a szándékát fejezik ki.65 E helyzetben, mint említettük, a gyulaiak sem voltak mentesek teljesen a munkajáradék csekély mértékű teljesítésétől. E feladatok teljesítését - úgy véljük - kellő fizetség ellenében a polgárok alkalmazottaikkal végeztették el. A gyulaiak közösen fizetett adóját a tanács gyűjtötte be, amelyben feltehetően közreműködtek az utcabírók. Az adózásról lajstromok készültek a városi kancellárián. Az adók sokféle neméről Dudich János alvárnagy részére kiadott mentesítő oklevél tájékoztat. Ezek szerint a gyulaiak az alábbi formában adóztak: taxa (alkalmanként szedett pénzadó), nona (kilenced), akó, ajándék, collecta (itt földbér), muneralia (élelmiszer ajándék) és egyéb. Az adó tarka képe bontakozik ki, azonban az egyes adónemeket főképp pénzben válthatták meg, ami nagy kedvezményt jelentett.66 A város gazdasági kiváltságai között előkelő helyet foglal el a piactartás. Hetivásárt hétfőn rendeztek, országos vásárt egy évben három vagy négy 57 Werbőczy István: Tripartitum : A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Bp., 1990. Az 1894-es kiadás fordítását kész. és bev. Csiky Kálmán. III. 29. sz. 58 Veress, i. m. 33. 53. sz. dokumentum; Blazovich, 2007. i. m. 44. 59 Veress, i. m. 77-79.104. sz. dokumentum 4. sz. 60 Blazovich, 2007. i. m. 35. 61 Uo. 66. 23. sz. 62 Uo. 66. 23-24. sz., 68. 38. sz. 63 Uo. 66. 25. sz., 67. 34. sz.; Veress, i. m. 33. 53. sz. dokumentum. 64 Blazovich, 2007. i. m. 67. 35-36. sz., 68. 43. sz. 65 Veress, i. m. 77-79. 104. sz. dokumentum, 87-90. 119. sz. dokumentum, 98-107. 127. sz. dokumentum. 66 Bácskai, 1991. i. m. 29-30.
