Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
30 VÁROS, URADALOM, VÁR alkalommal tartottak Kubinyi András gyűjtése szerint: pünkösdi vagy Szentháromság vasárnapi, Szent Elek- és Szent Mihály-napi, országos vásárt tartottak, de maradt fenn adat Szent György-napi vásárról.67 A sokat idézett 1496-os szabadalomlevél szerint a piac tartását, a piaci rend ellenőrzését Corvin János herceg a gyulai tanács kezébe adta.68 Vámkiváltságot is sikerült elnyerniük. Mátyás király 1476-ban az ország összes, királyi és magánkézben lévő vámhelyein vámmentességet adott számukra mindenféle árujukra. Az adománylevelet 1492-ben II. Ulászló, 1516-ban II. Lajos és 1557-ben I. Ferdinánd királyokkal megerősítették.69 A város jól felépített gazdasági szerkezettel rendelkezett, amelynek csúcsán a Debrecentől Szegedig és Nagyváradig, valamint Erdély irányában járó üzletelő kereskedők álltak. Sőt, szarvasmarha- és lószállítmányaikkal Sziléziáig eljutottak. A lakosság nagy része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Az uradalom népességének 25%-a, míg a kereskedőinek és iparosainak 47%-a élt a városban. Az iparosok majd negyede zsellérekből tevődött össze.70 Őket a bérmunkából élők, a napszámosok, a kereskedők segédei, az iparosok legényei, továbbá a cselédek munkája segítette. Gyula központi szerepét alapvetően határozta meg, hogy összesen ötven településből álló uradalom központjának a szerepét töltötte be, amint az 1525-ös jövedelemjegyzékből kitűnik.71 Egyúttal főúri rezidenciahely volt, urai több alkalommal betöltötték Békés megye főispáni tisztét, tehát a város világi igazgatási központ szerepét viselte ezen alkalmakkor. Ha kifejezett vallási központként nem szerepelt, presbiteriális plébániája, ferences kolostora és begina háza a vallásos élet tekintetében nyomatékot adott a városnak. Az igazgatási szempontok mellett a város gazdasági központ szerepét ugyancsak hangsúlyozzuk. Mint szárazföldi utak és vízi út találkozási helye forgalmi és ebből következően gazdasági központ szerepét is betöltötte. A kétgyűrűs piacközpontok közé sorolhatjuk.72 Kubinyi András a település centralitási pontjait vizsgálva 27-et adott Gyulának. Ezzel a kisebb városok, jelentős városfunkciót betöltő mező67 Bácskai, 1991. i. m. 18.; Kubinyi, 2000. i. m. 69. 68 Veress, i. m. 22-23. 37 sz. dokumentum. Magyar fordítása: Kristó Gyula: Békés megye honfoglalástól a török világ végéig : Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 66-67. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 9.) 69 Karácsonyi, i. m. 150.; Scherer, i. m. 88. 70 Bácskai, 1991. i. m. 14-15.; Karácsonyi, i. m. 147-148.; Scherer, i. m. 91-93. 71 Blazovich, 2007. i. m. 70. 72 Bácskai, 1991. i. m. 18-23.; Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba-Szeged, 1985. 115., Piackörzetek a Körös-Tisza-Maros-közben a XV-XVI. század fordulóján. Térképmelléklet.
