Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
94 VÁROS, URADALOM, VÁR „belső sövénysor” volt épségben, akkor Kerecsényi „magába roskadt és elcsüggedt, kétségbeesett” és tárgyalást kezdeményezett az ellenséggel.50 Tehát leír még egy török ostromlási módszert, amelyet a huszárvár és a belső vár ostrománál egyaránt alkalmazhattak, vagy éppen más várak esetében is. Istvánffy latin szövege alapján azonban megállapítható, hogy valójában nem belső sövénysorról, hanem a belső vár faláról van szó, ez volt még épségben.51 Ebből a kicsit tömörített összefoglalásból kitűnik, hogy Forgách néhány valós információt kiegészít azzal, amit általában a várostromokról tud. A július 20-ai rohamra szintén ez érvényes. Az előkészületek megtétele után, a napfelkeltét követően négy helyen folyt a harc, délnél is tovább. A friss török csapatok úgy váltották egymást, hogy a védőknek ne jusson idő pihenésre. Mindkét részről bátran küzdöttek: „a védők kénnel és kátránnyal megtöltött cserépedényeket, különleges ügyességgel gyártott, ijesztő, halál- és tűzokádó golyóbisokat is hajigáltak felülről” (vagyis „tüzes szerszámokat”). Megint azt fűzhetjük hozzá, hogy a magyar várvédők ezt szokták tenni, feltehetőleg Gyulán hasonlóképpen történt. Karácsonyi és Scherer nem tudott erről a rohamról, hanem mindketten Istvánffyt idézik, aki egy július 17-ei rohamról számol be részletesen. Az időpontok elfogadhatók, de a huszárvár bevételéért ennél még több rohamot is indíthattak a törökök. Ha összevetjük Istvánffy és Forgách szövegét, láthatjuk azonban, hogy Istvánffy az utóbbi emlékiratából meríti a lényeget. A látszólag két rohamleírás is valójában csak egy, Istvánffy kibővíti, jobban kidolgozza Forgách rövid, kissé színtelen leírását. Ezt elsősorban azért tudta megtenni, mert igyekezett információkat gyűjteni a gyulai vitézekről (a nevüket, hogy sebesültek meg, kik és hogyan estek el, kik tudtak megmenekülni stb.), főként a tisztekről.52 Istvánffy szerint (aki egyértelműen megállapítja, hogy ekkor a külső várat támadták) a roham alatt Henyei Miklós (Kerecsényi sógora), Jász Lukács és Földváry István vezették a vé50 Forgách, i. m. 847-848. A vár feladásáról és Kerecsényiről ír még fontos gondolatokat. Oldalról, 15-30 fokos szögből lőve nemcsak az agyagtapasztást és a vesszőfonatot szaggathatták le, hanem a külső palánkfákat is letarolták. (Kelenik, i. m. 104.) 51 „... tametsi ad diruenda arcis interioris moenia nondum pervenissent.” (A Nicolao Ist- huanfio: Historia Regni Hungáriáé. Viennae, Pragae et Tergesti, 1758. 291.) Ezt Tállyai Pál fordítja a legérthetőbben: „... jóllehet még az belső várnak kerítése rontására nem jutottak volna.” Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája, 1/2. Sajtó alá rend. Benits Péter. Bp„ 2003. 13-24. könyv. 404. (Történelmi Források, 1.) (a továbbiakban Istvánffy, 2003.). Forgách a „cratis” latin szót használja, amely (palánkfalú) épületet is jelent. 52 Istvánffyn kívül még elsősorban Christianus Schesaeus törekszik arra, hogy felsorolja az ostrom alatt jeleskedő gyulai vitézeket: Schesaeus, Christianus: De bello Pannonico Soly- manni... In: Uő: Opera quae supersunt omnia. Ed. Franciscus Csonka. Bp., 1979.290-297. Kovacsóczy Farkas is megörökíti feljegyzéseiben néhány kiváló tiszt nevét: Petneházi Dávid: Kovacsóczy Farkas kortörténeti feljegyzései (1563-1567). Lymbus : Magyarságtudományi forrásközlemények, 2012-2013. 57-95.
