Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
I Dusnoki-Draskovich József f A gyulai vár 1566. évi török ostroma 95 delmet. Henyeit, aki sisak nélkül küzdött, egy nyílvessző megsebezte a szeme fölött, három napra rá meghalt vérmérgezésben. Negyven német gyalogos esett el, és sokan megsebesültek. A törökök vesztesége Forgách- nál ezer, Istvánffynál már kétezer fő. A későbbiekben betegségben (talán vérhasban) meghalt Marinics Horváth Ferenc, Balázsdeák Márton ágyékát egy nagy golyó lőtte át, négy nap múlva belehalt sebesülésébe. Végül Istvánffy időpont nélkül ismertet egy, a várfalon tört nagy rés elleni támadást (ez csak nála szerepel), amely rohamnak tekinthető: a janicsárok sáncot ástak egészen a falig. A velük vívott harcban elesett lövéstől találva Wilhelm von Hoppenrath, a németek egyik hadnagya, Ősi Gáspár, jeles Bihar megyei nemes ifjú és mások. Bán- révy Péter és Ghiczy János megsebesült. A vár elveszett volna, ha Ghiczy és a korábbi sebesüléséből felgyógyult Földváry István lovashadnagy néhány némettel, valamint Keledy István, a gyalogosok hadnagya a legjobb embereivel vissza nem szorítja a betörő janicsárokat. Kerecsényi viszont ekkor sem viselkedett vezérhez méltó módon.53 Látható, hogy az alapjában fiktív rohamleírásokba feltehetőleg valós információk keverednek. Rést törhettek akár a huszárvár, akár a belső vár ostroma során. Mivel Karácsonyi és Scherer a július 17-in kívül csupán az augusztus 3-i (a belső vár elleni) rohamról tudott, amelyről az említett német újságlap tudósít, ez utóbbi rohammal kapcsolták össze a rés ellen intézett támadást. Ennek azonban nincs semmi alapja. Annyit lehet megállapítani, hogy Istvánffy nem ír további harci cselekményekről. Kerecsényi megkezdi a tárgyalást Pertevvel. Amikor a török különösen veszélyes akcióba kezdett, és ezt a tűzfegyverekkel nem sikerült elhárítani, a védők még váratlan kitöréssel tehettek kísérletet. Egy augusztus 5-i német tudósítás említ egy ilyen kitörést.54 Verancsics Mihály testvérének, Verancsics Antal egri püspöknek Sellyén július 25-én kelt levelében írt a kitörésről, ennek alapján július 19. körülire tehető az időpontja, vagyis a huszárvár védelmének utolsó szakaszára.55 Amikor a védők feladták a huszárvárat, a török annyira a sarkukban volt, hogy a hidakat csak félig tudták lebontani. (A huszárvár és a belső vár között is volt egy kis belső vizesárok, amelynek a közepén ívelt át egy híd, 53 Istvánffy, 1962. i. m. 328-330. Vö.: Karácsonyi, i. m. 170-172. és Scherer, i. m. 210-218. 54 Hubay, i. m. 256., 257. (App.: 408.), 258. és 258.a. (App.: 410.). A kitörést Kerecsényi és Wolfgang von Jörger kapitány vezette. Az elvonulni készülő (?) törökök utóvédjét megtámadták, nyolcszáz törököt megöltek, az ágyúk egy részét elfoglalták és beszögezték, illetve a mocsárba szorították, és sok keresztény rabot kiszabadítottak. Vö.: Turba, Gustav: Vene- tianische Depeschen vom Kaiserhofe, III. Wien, 1895. 331. és Bizarus, Petrus: Pannnicum bellum... Basel, 1573.110-111. Ford. Pánczél Barnabás (kézirat). Itt említi Bizarus (Bizari) is ezt a kitörést, de tévesen a vár ostromának kezdetére teszi. 55 Szalay László-Wenzel Gusztáv (szerk.): Verancsics Antal összes munkái, I—XII. Pest, 1857- 1875. IX. 168. Contarini augusztus 8-án írt jelentésében egy éjjeli kirohanásról számol be, amelynek során ezer emberrel nyolcszáznál több törököt öltek meg. (Veress, i. m. 424.)
