Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről

I

Dusnoki-Draskovich József J A gyulai vár 1566. évi török ostroma 93

tő meg, amely ott tragikus veszteséggel végződött, mivel a kétfelől betörő törökök elvágták a védők jó részének menekülési útját.

Az említett német újságlap a huszárvár ostromáról beszámolva megállapítja, hogy a védők vitézül és jól küzdöttek, nagy kárt tettek az ellenségben, de ők is nem kevés veszteséget szenvedtek. Olcsárovics Demeter kapitány is elesett. (Egy szétlőtt gerenda szilánkja sebezte meg a homlokát, és a seb elmérgesedett - írja Istvánffy.)47 A törökök szétlőtték és felrobbantották a védműveket, a bástyákat. Gerelyes Ibolya szondázó ásatásai során a huszárvár északnyugati oldalán talált tűzvészre utaló nyomokat, tehát legalábbis egy részét sikerült felgyújtani.48

Miksa császár és magyar király táborában ott volt Forgách Ferenc vá- radi püspök, aki így értesülhetett a Gyuláról érkező hírekről. Az ostrom harci eseményeiről viszonylag röviden ír, és elég kevés konkrét adatot tud.

Úgy tűnik, leginkább azt vázolja föl, hogy miként, milyen módon szokta ostromolni a török a Gyulához hasonló palánkvárakat. Szerinte Pertev július 2. után rögtön hozzálátott a vár ostromához. Nyilván a huszárvár ostromáról szólnak a következők: Pertev ágyúival négy különböző pontról ledöntötte a bástyákat és letördelte a falak párkányzatát. (A huszárvárnak valóban négy falszakasza volt, tehát négy irányból lőhették és rohamozhatták. A fából készült mellvédek, kilövő ablakok szétlövésére törekedtek.) Egyidejűleg hat töltést hordatott, közülük kettőt hegymagasságúra.

Kettőt a ráépített tölgyfagerendázattal valóságos toronnyá formáltatott.

(Tehát ostromtornyokat építettek.) Kettőt földdel megtöltött zsákokból és tarisznyákból roppant bástyákká. (Ezeket nem lehetett szétlőni vagy felgyújtani, mint a fából ácsolt ostromtornyokat.) Az árkot rőzsével és földdel töltötték fel. A megrongált bástyák alól kihordták a földet, majd fát vittek a helyére, hogy tüzet gyújtsanak: „így hamvadtak el azok a tölgyfagerendák, amelyek a földtöltést összetartották”. Minden olyan helyet, amely a védekezést lehetővé tette, szétromboltak. E ponton már nyilvánvaló, hogy Forgách szövege mellé kell tenni az Istvánffyét, mert ő követi, de értelmezi, pontosítja és ki is egészíti Forgách korábban íródott emlékiratát. Itt azt fűzi hozzá, hogy a janicsárok a sáncokon feküdve a golyók valóságos záporával lőttek azokra, akiket a várfalakon forgolódni láttak.49 Ezután Forgách röviden leír egy július 20-i sikertelen török rohamot. Miután az első kísérlet meghiúsult, a török más ostromlási módot eszelt ki:

„oldalról kilőtt ágyúgolyókkal leszaggatta a falakról az agyagtapasztékot; azután belülről kihordatta a földet és tüzet vettetett a gerendák alá”. (Ily módon egy egész falszakaszt próbáltak felgyújtani.) Amikor már csak a

47 Istvánffy, 1962. i. ш. 328.

48 Szatmári-Gerelyes, i. m. 117-119.

49 Istvánffy, 1962. i. m. 328. Négyesi Lajos szerint ezt a taktikát Málta 1565. évi sikertelen ostrománál alkalmazták először a janicsárok. (Négyesi, i. m. 502.)