Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről

I

Dusnoki-Draskovich József f A gyulai vár 1566. évi török ostroma

81

sát fontolgatták. Miksa főherceg atyjához, Ferdinánd királyhoz március 13-án intézett levelében azt fejtette ki, hogy Kerecsényi igen sokat tett a várért és kitűnő katona, de a városi polgárság és a jobbágyság utálja, s ezért nagyon szükséges volna helyette mást kinevezni várkapitánynak. Az 1564. évi alapos kamarai vizsgálat után a kamara elnöke azt javasolta a királynak, hogy Kerecsényit feltétlenül meg kell tartani tisztségében, tehát alapjában elégedettek voltak működésével. Veress Endre kutatásai alapján úgy látszott, hogy ekkor csak külön évi ötezer forint jutalomdíj fejében vállalta a feladatot. Kenyeres István azonban tisztázta, hogy Miksa ötezret le akart faragni a kamarai biztosok által megállapított, az őrség zsoldjára fordítandó tizenötezer magyar forint segélypénzből, vagyis a keményen tárgyaló Kerecsényi azt tudta kivívni, hogy az uralkodó ezt az ötezret legalább ajándék címén és kizárólag csak neki (esetleges másik várkapitánynak nem) megadja.6 1566 tavaszán le akart mondani, és csak feltételei (megfelelő számú katona, ágyúk és egyéb hadiszerek, a zsoldtartozás ki- egyenlítése és további két vagy három havi zsold megelőlegezése) teljesítése esetén volt hajlandó arra, hogy újra elfoglalja a gyulai kapitányságot.7

A kiépülő védelmi rendszer kulcsvárai vagy fővárai a helyi katonai közigazgatás központjai is voltak, és mintegy 1000-1500 fős katonaság védte őket. Ezeket a nagy erődöket már kőből építették, de Gyula, Szigetvár és Kanizsa végvárait főként palánkfalak védték.8 A katonaság létszámát nézve Gyula a kulcsvárak és a második vonalba tartozó nagyobb erősségek (400-600 katonával) között helyezkedett el, az 1560-as évek elején az instrukciókban megszabott 860 (majd 850) fős őrségével, de a valós létszám ezer körüli lehetett. 1564-ben már biztosan jóval ezer fölé emelkedett, mert Kerecsényi az előírt ötszáz könnyűlovas helyett összesen 882-őt tartott, és emellett 350 puskás gyalogos is volt előírás szerint, de ezek tényleges létszáma nem ismert. Az 1566. évi ostromra sikerült az őrséget mintegy kétezer fősre (vagy pár százzal többre) felduzzasztani.9

6 A zsold teljes összegét 31 000 forintban állapították meg, a fennmaradó részt a vár bevételeiből kell fedezni. Kenyeres, i. m. 267-270.; Karácsonyi, i. m. 147-151.; Veress, i. m. 345- 346., 355., 383., 386-389., 391-394.; Scherer, i. m. 144. és 159-161. „Kegyetlen cselekedetei” (az adók keményebb beszedése, a nép várerődítési munkákra hajtása) miatt már 1561-ben megindult a jobbágyok tömeges szökése a gyulai uradalomból. Az elszökött jobbágyok adóját a megmaradtakon akarta behajtani.

7 A király nem fogadta el a lemondását, a feltételeit pedig csak részben teljesítették. (Veress, i.m. 413., 416. és 418.)

8 Pálffy, 2010. i. m. 152. és Domokos György: Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében. In: Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVI1. században. Eger, 1997.179-203. (Studia Agriensia, 17.). A három fővár, Szigetvár, Eger és Gyula jelentőségéről Szakály Ferenc írt: Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981.

9 Kenyeres, i. m. 262.; Veress, i. m. 329., 378-381.; Haan Lajos-Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár. Bp., 1877. 148-151.; Karácsonyi, i. m. 149-150., 167-168. és Scherer, i. m. 211. 1566-ban is csak becslés lehetséges. Schwendi 1566. márc. 20-án írta, hogy 250 német ►