Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
8 VÁROS, URADALOM, VÁR Európának a Római Birodalmon kívül esett számos területén nem léteztek városok, sőt a birodalmon belül sem volt egységes a városháló, jóllehet az összetartó erejét képezte már az Antoninusok idején Britanniától az Eufráteszig. Többek között azért sem, mert a birodalom hét, egymástól jól elkülöníthető, gazdaságilag különböző fejlettségű területből tevődött össze. 1. Itália a szigetekkel és az Alpoktól délre eső területek. 2. Hispánia, Gallia, Nyugat-Germánia a római Britanniával. 3. Közép- és Keleti-Alpok, Észak-Balkán, Dánia. 4. Római Észak-Afrika Marokkótól Tripolisig. Ezekhez a latin régiókhoz három görög járult. 1. Görögország a szigetekkel, a Dél-Balkán Kis-Ázsiával, továbbá a Krím, a dél-orosz vidékek, a Fekete-tenger vidéke, Örményország és a Kaukázus, mint a hozzá kapcsolódó külső területek. 2. Szíria, Palesztina, Északnyugat-Arábia, Észak-Mezopotámia. 3. Egyiptom, a leggazdagabb terület. A birodalmat továbbá összetartotta a hadsereg, a városokat összekötő úthálózat és a római jog a hivatalrendszerrel. A tarkaságra jellemző, hogy a római polgár a birodalomban egyrészt római polgárjogával élt, másrészt lakóhelyén a helyi jog szerint, amely a szokásjogban gyökerezett. A városok voltak a kereskedelem, a forgalom, a bank-, a politikai és a sportélet, valamint a művészetek központjai. A római társadalom vezető rétege, a nagybirtokosság a városban lakott. Tagjai fő céljuknak a hivatali karriert tekintették. A város és vidéke szerves egységet képezett. A városi élet súlypontja a császárkorban Itáliából előbb a provinciái városokba helyeződött át, ahol a polgárok ugyanúgy, mint korábban Itáliában diadalíveket, amfiteátrumokat, fürdőket stb. építettek. Majd a 3. századtól, amikor a barbárok egyre inkább fenyegették a birodalom határait, változott a városi élet. A gazdag földbirtokosok a városok vidékeire költöztek, a városi élet hanyatlásnak indult. Kezdtek zsugorodni, és bennük egyre inkább az agrárius élet jelei mutatkoztak. A piac és a kereskedelem jelentősége fokozatosan háttérbe szorult. Kezdtek egyre inkább a fallal körülvett katonai táborokhoz hasonlítani. A városi élet súlypontja a Keletrómai Birodalom területére helyeződött át. A hanyatlásnak, a rusztikus élet kialakulásának ellenpontját képezte az egyház, amely a városokba helyezte központjait, és így kialakultak a püspöki városok, amelyekben a központi hatalom szétesése után is megmaradt a korábbi létnek számos eleme, többek között az írásbeliség és a városi igazgatás, ugyanakkor vidéken új gazdasági és hatalmi centrumok jöttek létre immáron a kialakuló feudális rend súlyponti helyeiként.6 6 Ennen, i. m. 17-18.
